Aki nagyon sok ideig egyedülálló az könnyen perverzé válhat, illetve egyéb rossz hatásai is lehetnek a mentális egészségre nézve?

4-es, ki írt ilyet?

Nem kell neked ellenség, önmagad ellensége vagy ilyen paranoid és megkeseredett gondolatvilággal.

sok defektes ember irkál ide

azt sem tudja, hogy mit

Nem nagyon értek egyet ezzel a szélsőséges megközelítéssel, hogy aki eleve normálisféle, az mindig, bármilyen körülmények közt az marad. Minden embernek megvan a maga tűrőképessége, van, akinek alacsonyabb szinten, van, akinek magasabb szinten. Nem az van, hogy van vagy nincs határ, ahol betelik a pohár, hanem hogy hol van ez a határ. Volt egy kérdés pár hete, ami arról szólt, hogy ki mit szól hozzá, ha egy amúgy békeszerető ember egyszer elveszti a türelmét, és kiakad, és volt azért néhány mélyértelmű, amelyik kifejtett, hogy akkor ő sose volt kedves, csak megjátszotta... felejtsük el ezt a kétbites gondolkodást, hogy fekete vagy fehér.

Én elég sokáig nem találtam munkát, miután kijöttem a suliból, nagyon magam alatt voltam, és tudtam, hogy csak egy olyan hely kéne, ahol megbecsülnek, és ha meglenne ez a külső megerősítés, akkor sokkal jobb lenne. A szélsőséges logika alapján nem tudtam volna akkor sem jól teljesíteni, ha valahova felvesznek, mert nem "belülről fakad" az önbizalmam. Nos, az történt, hogy megtaláltak, felvettek, és remekül teljesítek, mindenki elégedett a munkámmal.

Kapcsolati szempontból hasonló a helyzet, jelenleg kegyetlenül rosszul érzem magam, amiért e téren nincs pozitív visszajelzés, és tudom, hogy ha lenne, akkor sokkal jobb lenne. És miközben rosszul érzem magam, ugyan nem válok perverzzé, de néha mintha előjönnének ilyen kósza gondolatfoszlányok, amik akár perverznek is mondhatók, de ezeket elhessegetem magamtól, és nem teszek semmi olyasmit.

A kulcs az itt, hogy az ember akar valamit, vágyik valamire, és a párkapcsolat mind a testi, mind a lelki része elemi szükségletünk, és nem csoda, ha rosszul viseli valaki, ha nem kapja ezeket meg. Nem lehet annyival elintézni, hogy pökhendien odaveted, hogy akkor csinálj mást, ez az empátia hiányáról tanúskodik csupán. A különbözőek vagyunk, és van, aki rosszabbul viseli, ha nem kapja meg, amire vágyik, és ettől még senki sem lesz rossz ember. Persze az is igaz, hogy nem mindenki olyan sem, mint én, hogy ha megkapja, akkor élni is tud a lehetőséggel.

Az alapkérdésre visszatérve a tömör válaszok: lehetnek rossz hatásai, és orvosolhatja egy jó kapcsolat. Kinél hogy.

elég sok csúnya férfi alfa

gondolj csak a maffiózó tezsvírekre

nem tudod az alfa jelentését sem

amúgy a kérdés egy provokáció

eleve rossz a megközelítés, stigmatizál, és általa felállított tévképzetekhez keresi a megerősítést

sajnos a válaszolók jó része beugrott e csapdába

#18

Aki meg a témától függetlenül is problémákkal küzd, az így járt, a közvélemény valahol a "pusztuljon" és a "zárjuk be mind" között ingázik.

Minél tovább vagyok egyedül (immáron 23 éve), annál jobban veszem észre magamon a depresszió jeleit. Ezenkívül kezdek felmérhetetlen gyűlöletet érezni mindenki iránt, de főleg azok iránt, akik boldogok és könnyen párt találnak. Szélsőséges eszmék érdekelnek újabban, mint a nácizmus, valamennyire az okkult sátánizmus (a LaVey-i már megnyert magának, bár azt nem nevezném sátánizmusnak).

Ja igen, van hobbim. Kitaláljátok, mennyit segít?