Tényleg annyira más lennék, mint a férfiak átlaga?

Párom ugyanilyen volt, amikor összejöttünk és pont az tetszett benne, hogy nem egy párkapcsolattól várta, hogy az élete jó/jobb legyen, hanem egyedül is képes volt teljes életet élni, megtalálni az örömforrásokat.

Az is szimpatikus volt benne, hogy a szexet nem öncélú valaminek tekintette, hanem a párkapcsolat részének.

Mondjuk ő azért próbált ismerkedni, de nem mindenáron. Mi sem direkt ismerkedés révén találtunk egymásra, hanem a sors rendezte így. :)

Szerintem nem lehet átlagot vonni, mert alapvetően mindenki egyéniség. Van aki prostikhoz jár, van aki inkább egyedül van, van aki meg nem éri be olyannal, akit nem szeret. Én is utóbbihoz tartozom. Volt alkalmi kapcsolatom, se nem volt jó. A párommal az igazi. Sosem akarnék ismét egy éjszakás kalandot.

26/F

"ha hozza a sors azt a nőt, "

NINCSEN sors, te saját magad alakítod az életedet úgy ahogy te akarod. A sors szöveget mindig azok nyomják el, akik soha nem vállalnak felelősséget a saját tetteikért, hanem könnyebb a sorsot, az x-t, vagy az y-t hibáztatni.

Most önvisszaigazolást vársz, hogy hűűű..de f..sza gyerek vagy?

A te életed, azt csinálsz, amit akarsz, úgy alakítod az életedet, ahogy te akarod. A te életedhez senkinek semmi köze.

Csak szólok, te se leszel már fiatalabb, úgyhogy ideje lenne felébrednek a rózsaszín kis álmodból "ha hozza a sors azt a nőt", és ha nem 50 évesen akarsz családot alapítani, akkor összekapod magad, és hozzáfogsz párt keresni és teszel azért, hogy legyen kapcsolatod.

De ha te az örök szingliséget választod, az is oké, hisz a te életed. :)

Örülj neki hogy ilyen vagy!

Nem mindenki érzi jól magát egyedül is, legfeljebb csak ideig-óráig. Aztán elkezd roppant kínzó lenni az egyedüllét és nem tudja teljesnek érezni az életét.