Miért törekednek a férfiak az egzisztencia megteremtésére a nők számára, amikor sokkal könnyebben is élhetnének, illetve az egzisztencia megteremtésébe bele lehet betegedni?

Én is ilyen voltam mint amit leírtál, azt kivéve hogy anyámmal lakni.

De nem a nő miatt. Magam miatt!

Kb 10 év után beláttam ,hogy nincsen értelme. Lettek egészségügyi problémáim a sok munka miatt.

Persze sok ilyen embert látni Magyarországon, csak szét kell nézni, 30 évesen derék és gerinc problémák, izületi problémák, nem egy embernél.

Én beláttam így nem mehet tovább mert 40 éves koromra teljesen lerobbanok.

Otthagytam az országot, és külföldön próbàltam szerencsét, 5 év utàn azt mondom megèrte. Nyugodtan napi 8 órában dolgozom hétköznap, hétvègèn max 3-4x egy évben( de nem kötelező). Szabadságaim alatt pihenès van , nem az hogy akkor elvégezzük az otthoni teendőket amire a rohanásban nem volt idő. És mindemellett jó pénzt kapok. Nincs kolbàszból a kerítés ,de tudok több hobbit csinálni, nem kell számolgatnom a pénzt, tudok fèlretenni és a jövőt tervezgetni. Nem úgy mint otthon.

Én soha nem tudtam volna úgy élni mint te , hogy anyàmmal huzamosabban egy fedél alatt...

Szerintem ez általánosabb probléma, nem arról van szó, hogy kifejezetten a "nők számára" akarják az egzisztenciát megteremteni. Érdemesebb úgy általánosságban azokról beszélni, akik túlhajszolják magukat, miközben nem képesek élvezni az erőfeszítéseik gyümölcsét, mert kiégnek a munkában.

Az "egzisztencia" pedig nem ugyanaz, mint a karrierizmus. Az egzisztencia csak egy stabil megélhetést jelent, nem azt, hogy mindent feláldozol a karrier érdekében.

Szerintem ez elsősorban azért van, mert a kapitalista világban a pénzt, a sikerességet, a törtetést, a karriert azonosítják a boldogsággal, az élet céljával és értelmével (függetlenül attól, hogy ez valóban igaz-e vagy jó/rossz-e). És ennek megfelelőek a társadalmi elvárások, megítélések is.

Azt se felejtsd el, hogy az szinte mindenki kívülről ítél meg, amíg meg nem ismer igazán. A te példádnál maradva: az, hogy a szülőkkel laksz ennyi idősen, nem felel meg a mai ideális férfiképnek --> a legtöbben eleve lúzernek néznek, függetlenül attól, hogy valójában képes vagy-e az önállóságra vagy sem. Ez sajnos az ismerkedésnél is hátrányt jelenthet.

De ha te így elégedett vagy, akkor minden okés.

Egy motivált, sikerorientált férfi nem a nők miatt akar egzisztenciát, karriert hanem maga miatt. Te leírtad a két végletet, magadat, mint aki semmire nem vitte és nem is akarja és a barátodat, aki túlzásba vitte a munkát.

Van középút is. A férjem 33 éves, business partner egy nagy cégnél, közel a manager szinthez, de képes a középutat megtalálni, van felesége és gyereke is a karrier mellett.

Szerintem ez az egész amit idehabaltyoltál csak egy kifogás, hogy ne kelljen leválnod anyuciról, még így 30 felett sem.

Egzisztencia nem csak nő miatt kell egy férfinak, hanem maga miatt is, elvégre normális ember vágyik önálló életre, nővel vagy anélkül.

Minden más csak körítés, meg mese a részedről.

Most milyen válaszokat akarsz itt látni? Hogy de ügyes vagy csak így tovább?

Ha nem akarsz nőt meg családot akkor is igazán leszakadhatnál már anyuról, és élhetnél saját életet, mert ez így gyerekes.

Hát ebből azt a legnehezebb elfogadni egy nő számára, hogy nem szeretnél változtatni az otthon lakáson, leglábbis amennyire én érzem. Mert biztos rendesek a szüleid, de nem egészséges egy párnak bármelyikük szüleinél sem élni. A tipikus anyós-meny viszonyról most nem beszélek ;)

Ha a kérdéses hölgy elfogadná a szituációt ideiglenesen, akkor az lenne a legjobb, ha szűkösen is, de el tudnátok menni ketten egy olcsó kis albérletbe. Nem kell megszakadnod, de legalább látná a barátnő, hogy ha akarsz, ki tudsz lépni a komfortzónádból. Erre hajnlandó lennél érte, vagy otthon akarsz lakni továbbra is majd?