Miért van az, hogy azok a nők, akik nagy arccal hangoztatják, hogy a belső érték milyen fontos, mégis mindig egy pénzes, sikeres emberben találják meg az igazit?

Tudom, ők azt mondják, hogy a siker meg a pénz is egy mérce, csakhogy én azt látom, kizárólag ez a mérce. Miért? Mert sok pénzt csinálni ügyeskedés nélkül bár nem lehetetlen, de rendkívül nehéz főleg egy olyan országban, ahol a korrupció szerves része az üzleti és politikai életnek. Ha el akarsz érni valamit, valakinek k.rvulni kell, onnantól pedig nincs többé szabad véleményed, azt kell szajkóznod, ami a te köreidben elfogadott: idealizálni a sikert, az "önmegvalósítást", de érdekes módon a becsület és tisztesség valahogy soha nem hagyja el ezen alakok száját. Nagyon beteg dolognak tartom, hogy az ismerőseim körében 5-ből 4 feltörekvő taknyos egyetlen nagy terve, hogy saját céget alapítson, ahol mások felett basáskodhat, valakinek érezheti magát - mert a modern nő férfi ideálja a vállalkozó, és mint tudjuk a férfi bármit megtesz a punciért.

De visszatérve a témára. Rendkívül ellenszenves és képmutató dolognak tartom, hogy ezek az aranyásók (és itt a nők 70%-ára gondolok, a maradék meg nem elég szép, no meg van az ideális 1%, akivel még nem találkoztam). Szerintem az ilyeneknek fingjuk sincs a valódi belső értékekről, ami igazán számít az a jó szex, a drága cuccok meg a barátnők irigysége, egyszóval a tudat, hogy ő egy top csaj, egy istennő, akit mindenki csodál, de ő persze végtelenül szerény, és még van képe eljátszani, hogy mindennek nincs tudatában. Eközben szünet nélkül osztja az egymondatos életbölcsességeket a nála szerencsétlenebbek felé, aminek véletlenül sem az a célja, hogy segítsen, hanem demózza kifelé, hogy ő nem csak szép, de értékes ember is.

Ezek után miért csodálkozunk, hogy a párkapcsolatok kiüresednek, miközben már eleve azok, mert kizárólag külső elvárások mentén alapulnak? Csak nekem émelyeg ettől az egésztől a gyomrom, vagy másnak is? 28/f