Netes ismerkedés alatt, hogy lehet kiszűrni hogy ha valaki pszichopata?

Ezzel az a probléma, hogy még hosszú-hosszú időn keresztül sem tűnik fel az áldozatnak, hogy az őt behálózó, bolondító, hülyítő tag valami igen komoly személyiségzavarral rendelkezik. Talán úgy lehet őket kiszűrni, hogy túlságosan beleélik magukat az internetes ismerkedésbe. Például két napig nem írsz neki, és letámad, hogy biztos bepasiztál, mással dugsz, féltékenykedik ezerrel, minden percedről be kell számolnod neki, és a többi, holott még sosem találkoztatok személyesen. De ez csak egy példa. Mondjuk az tény, hogy az internet telis-tele van borderline-okkal, skizofrénekkel, nárcisztikus manipulátorokkal, paranoiásokkal, szociopatákkal.

Csak úgy, hogy közelebbről megismered. Máshogy nem lehet.

Tapasztalat nélkül hatványozottan nehezebb dolgod van.

Még élőben is nehéz, nem hogy neten, ahol mindenki azt kamuzhat, amit csak akar. De azért neten is kijön alkalomadtán pár dolog, mint pl. az itteni egyik kérdésemnél azt válaszolta a csaj, hogy még randin is kb. ördögtől való dolog megfogni egy lány kezét, vagy esetleg megölelni őt (ja, majd megüzenem neki galambpostával utólag, hogy "hé, amúgy tudod, hogy ez egy randi volt, mert egy ujjal sem értem hozzád?"). Vagy amikor egy fb-os beszélgetés során egy csaj letámadott, hogy mi már közel állunk egymáshoz (úgy, hogy addig csak pár üzenetet váltottunk), és mi az, hogy én más nőket merek így neki ajnározni, elkezdett hisztizni, és letiltott. Na az ilyenek tutira pszichopaták. Amúgy viszont nem könnyű kideríteni, hogy ki milyen, van, akiről csak évtizedek múlva derül ki, hogy pl. képes embert ölni, amikor kinyírja a családját. Bár mondjuk az is kérdéses, hogy ki/mi a normális. Viszont ha úgy állsz hozzá az ismerkedéshez, hogy rettegjünk mindentől és mindenkitől, az sem jó, akkor meg ebbe csavarodsz bele. Ismerkedj, beszélgess, aztán ha úgy ítéled meg valakiről, hogy nem akarsz vele többé beszélni, akkor megmondod neki, és kész.

#5: Nem ismerkedtünk, csak beszélgettünk, más lány ismerőseimtől is szoktam pl. női viselkedéssel kapcsolatban tanácsot kérni. Másrészt kicsit röhejes, hogy ha addig csak néhány levelet váltottunk semleges témákról, akkor mégis hogy a francban állhattunk volna olyan közel egymáshoz, hogy én nem beszélhettem volna előtte más nőkről. Plusz nem ajnároztam senkit, csupán megkérdeztem tőle, hogy szerinte ez és ez a viselkedés mire utalhat, erre jött tőle egy hisztis üzenet, hogy ő beteg, meg van fázva (én azt honnan tudhattam volna), és különben is mit képzelek magamról stb. Mivel csak beszélgetni akartam vele, fogalmam sem volt, hogy ő mit akar, nem mondta, hogy komolyabban akar velem ismerkedni, én meg nem vagyok gondolatolvasó. És persze már nem is tudtam neki válaszolni, mert letiltott és törölt. Az a baj az emberekkel, hogy az esetleges problémák normális hangú megbeszélése helyett rendszerint csak hisztiznek, vagy szó nélkül letiltják a másikat, képtelenek a normális kommunikációra. Ha nekem azt mondja a csaj, hogy "én többet gondoltam bele ebbe az egészbe, és megbántottál", akkor megírtam volna neki, hogy ezt nem tudtam, és bocsánatot kérek, aztán vagy megbocsát, vagy nem, ez már az ő dolga. De nem az, hogy nekiállok hisztizni, letiltogatni, és azon megsértődni, hogy a másik ember nem gondolatolvasó. Ha valaki nem tud normálisan kommunikálni, nem tudja kifejezni az igényeit, akkor ne én legyek már a hibás, hogy nem találtam ki a gondolatait.

Pl, hogy elmeséli hőstetteit, hogy kit hogyan fenyített meg, és rád is ez vár, ha nem úgy lesz, ahogy ő akarja. Tele van gyűlölettel, szidja a volt párját stb...