Férfiak ti hogy viszonyultok ismerkedéskor a gyári munkás nőkhöz?

Egyébként miért gondolja mindkét nem, hogy az érdeklődést a $ váltja ki?

Férfiként is mindig ezt hallgatom, hogy ha lenne pénzük, minden nő a tenyerükből enne. Marhaság, jól keresek, és egyedül vagyok.

Nőknél meg "képzelheted mekkora az érdeklődés". Háát... A lány beszélőkéje, alakja, arca ami felkelti az érdeklődésem, nem az, hogy mekkora a fizetési csekkje, ezt jó esetben akkor tudom csak meg, amikor igencsak túl vagyunk a sokadik randin, miegymáson.

Attól, hogy egy gyártósoron dolgozol nem érsz kevesebbet.

Viszont attól, hogy ott vagy nem szükséges feladni a fejlődés és az előrelépés lehetőségét vagy azt hogy az adott vonalon képezd magadat. A probléma szerintem csak ott kezdődik, amikor elvesznek az ambíciók. Tudom, nem csak munkából áll az élet, de ha valaki csinálja, akkor ezt is érdemes jól csinálni.

(Igen, van benne tapasztalatom, igaz az ideiglenes kategóriába esik az én esetem is.)

#3 - komolyan? :O

30F

Ha a pénzügyi részét nézem a kérdésnek, akkor nem zavarna, mert volt olyan barátnőm, aki bár irodai munkát végzett, mégis kevesebb fizetést kapott, mint egy gyári munkás. Az sem zavart, együtt voltunk évekig, és nem volt gond az anyagiakkal.

2,5 évig én is gyári munkásként dolgoztam, de elegem lett, elhatároztam, hogy én ennél többre vagyok képes, hittem magamban, és továbbléptem, szereztem egy jó melót, hozzáteszem nincs diplomám. Ezt egy nő is ugyanúgy megteheti, ha nem hiszi el magáról, hogy ő csak operátorként tud érvényesülni az életben.

Jelenleg nincs barátnőm, de ha ismerkedésnél kiderülne, hogy gyári munkás, nem érdekelne, ha azt látnám, hogy tényleg értelmes nő, normális értékrenddel rendelkezik és vannak céljai. Sajnos anno a gyárban volt alkalmam megismerni olyan nőket, akik bár csinosak voltak, de egy szelet parizer okosabb volt náluk. Szóval számomra ez inkább a személyiségtől függ, nem a munkahelytől.

30F

Az hogy munkahelyből él valaki vagy munkahely nélkül önállóan is képes megélni, szerintem kétféle életmód, kétféle gondolkodásmód. És nem a pénz vagy végzettség határozza meg hogy melyik csoportban fog végleg kikötni valaki hanem fejben dől el. Például egy lottónyertes is vissza szokott zuhanni oda ahonnan indult és véglegesen nem lett belőle milliomos akinek a pénze dolgozik helyette. Vagy ismertem olyat aki vágyott a szabad életre, mégis kínai volt neki az hogy nem egy főnök mondja meg neki mit tegyen hanem önmagának kellene kitalálnia. Illetve nekem meg börtön lenne minden munkahely, még az is amit ausztrál álomállásként hirdettek és csakis szabadon vagyok sikeres és boldog.

Vagyis két fő csoportba lehet sorolni minden embert:

1. Aki nem tud és nem is akar önállóan megélni, biztonságot jelent számára egy munkahely, legyen az gyári vagy irodai munka. És számukra a munkanélküliség egy csapásnak számít.

2. Aki nem csak meg tud élni szabadon de lételeme is az hogy szabadon legyen sikeres, munkahelyek nélkül. Számukra sorscsapás volt például a Kádár-rendszer a kötelező munkahelyekkel és sokan inkább öngyilkosok lettek az államosításkor mint hogy rabok legyenek. Számukra a munkahely a sorscsapás, valójában még akkor is ha netán kiemelkedő fizetésük van például vezérigazgatóként.

19-es: igen, ez nem lenne rossz, ha ilyen esetben nem néznétek minimum ribinek a kezdeményező nőt, meg nem ijednétek be, hogy sérül a férfi önérzet, hogy a nő szedett fel.

Egyébként meg addig nem számít a pénz, amíg nem fordulnak komolyra a dolgok. Aztán mindjárt érdekes lesz albérlet kereséskor vagy mondjuk lakáshitel esetében, hogy a nő alig keres és a szülei se tudnak segíteni.