Mi értelme van magányosan élni? Miért érdemes még élnem?

30 éves nő vagyok, egyedülálló. Egyedül élek, nincs párom.

Sokszor hallani, hogy ne mástól tegyem magam függővé, egyedül is kell boldogulnom. Na hát én boldogulok, ezzel nincs is gond, egyedül elmegyek ide-oda, egyedül vagyok mindig, gyakran jól is érzem magam. De időnként rám tör az érzés, hogy tulajdonképpen miért is élek? Ha nem lenne pár családtagom, akiknek hiányoznék, talán már nem is élnék. Mindig is családpárti voltam, hogy majd nekem is lesz családom húszas éveim vége felé körülbelül. De nem így jött össze. Tulajdonképpen normális kapcsolatom se volt, kb 4 éve. Volt persze ami a saját hibám miatt, de már jobban átlátom a dolgokat és jobban odafigyelek. Társkeresőn például elég hamar kiderítem, hogy mit keres az illető, kalandot vagy komolyat. Komolyra eddig nem igen akadtam. Pedig mindenféle típusú, külsejű emberrel beszélgettem. Régebben azt gondoltam nem vagyok csúnya, valamivel átlagon felüli, de már ebben sem vagyok biztos. Sőt, ahogy "öregszek", 30-on felül, egyre csúnyábbnak látom magam. Miért van az, hogy sok embernek, volt osztálytársak, barátnők stb. nagy része házas, gyermeke van? Ennyire selejt lennék? Vagy már túl vagyok azon a koron, ami alatt lehet párt találni. 30-on felül úgy látom igen kicsi az esély. Úgy érzem lassan feladom, egyedül vagyok, így semmi értelme sincs élni. Csak magam miatt minek?