Van értelme 3 év után még 2 évig nyomorogni egy barátzónás visszautasítás miatt, vagy érdemes új lányokkal ismerkedni?

Egy egyetemi csoporttársam visszautasított régen, miatta 3 évig nem is néztem lányokra és még 2 évig el kell viselnem őt. Eleget szenvedtem és próbáljak meg ismerkedni, vagy egyáltalán ne kedzjek neki addig, amíg már nem fogom soha többet látni, így könnyebben el fogom felejteni?

Az a gond, hogy különlegesnek találom, különcnek. Nem tudom egyáltalán hol lehet más hozzá vagy hozzám hasonlóan különc lányokkal ismerkedni.

Leglogikusabb az lenne, ha kibírnám még ezt a 2 évet, de már nagyon sokáig egyedül voltam, azt hittem rá tudom magam beszélni, hogy élvezzem az egyedüllétet, próbáltam elfelejteni, de csak frusztrált vagyok, nem tudok a saját teendőimre koncentrálni, PLÁNE HOGY MÉG SZINTE MINDENNAP LÁTOM ŐT. Félek megkattanok, vagy kibukok emiatt az egyetemről.

Pótléknak viszont nem akarok kihasználni senkit. Ha elkezdek másokkal ismerkedni, mi annak az esélye, hogy jobban fog tetszeni az új illető, mint aki miatt most szenvedek?

Vagy ha nem tudok 3 év után se felejteni és ez kezdi kikezdeni az idegeimet, akkor érdemes beruházni egy pszichológusra?

Segítség!!!

22/F