Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi értelme van magányosan élni? Miért érdemes még élnem?
30 éves nő vagyok, egyedülálló. Egyedül élek, nincs párom.
Sokszor hallani, hogy ne mástól tegyem magam függővé, egyedül is kell boldogulnom. Na hát én boldogulok, ezzel nincs is gond, egyedül elmegyek ide-oda, egyedül vagyok mindig, gyakran jól is érzem magam. De időnként rám tör az érzés, hogy tulajdonképpen miért is élek? Ha nem lenne pár családtagom, akiknek hiányoznék, talán már nem is élnék. Mindig is családpárti voltam, hogy majd nekem is lesz családom húszas éveim vége felé körülbelül. De nem így jött össze. Tulajdonképpen normális kapcsolatom se volt, kb 4 éve. Volt persze ami a saját hibám miatt, de már jobban átlátom a dolgokat és jobban odafigyelek. Társkeresőn például elég hamar kiderítem, hogy mit keres az illető, kalandot vagy komolyat. Komolyra eddig nem igen akadtam. Pedig mindenféle típusú, külsejű emberrel beszélgettem. Régebben azt gondoltam nem vagyok csúnya, valamivel átlagon felüli, de már ebben sem vagyok biztos. Sőt, ahogy "öregszek", 30-on felül, egyre csúnyábbnak látom magam. Miért van az, hogy sok embernek, volt osztálytársak, barátnők stb. nagy része házas, gyermeke van? Ennyire selejt lennék? Vagy már túl vagyok azon a koron, ami alatt lehet párt találni. 30-on felül úgy látom igen kicsi az esély. Úgy érzem lassan feladom, egyedül vagyok, így semmi értelme sincs élni. Csak magam miatt minek?
Megértem amit írsz, hasonló cipőben járok.
Így nagy magányomban sok időt és energiát fordítottam az önismeretre, önfejlesztésre. Azt mondják hogy akkor sikeres az önfejlesztés, akkor vagy "készen", ha már egyedül is teljesnek érzed magad, az életedet.
Persze, ez így is van, aláírom. Én is elértem azt az állapotot, hogy egy jó ideig jól éreztem magam egyedül.
DE, egy idő után ezen túllendül az ember és egyre sűrűbben találnak meg az olyan gondolatok, hogy "a fene egye meg, az ember azért mégsem erre lett kitalálva, az ember társas lény".
Na egyelőre itt tartok én is. Már szorít ez az érzés, de az "ő" nem található.
Azt mondják a nagy okosok, hogy ha rendben vagy magaddal, hamar megtalál az új...
Pffff...
38f
nővérem 31 vagy 32 éves korában ismerte meg a férjét.
aztán másfél év kapcsolat után házasság és most már féléves a gyerek.
Csak hogy tudd. Van élet 30 után.
"Miért van az, hogy sok embernek, volt osztálytársak, barátnők stb. nagy része házas, gyermeke van?"
Azért ne legyenek illúzióid. Bár lehet, hogy kapcsolatban vannak és itt-ott gyerkőc is van, nem biztos, hogy ettől még fenékig tejföl az életük - simán lehet, hogy egy-egy különösen stresszes időszakban azt gondolják, szívesebben lennének a helyedben. Nemrég az origón volt egy cikk egy újdonsült anyukáról, hogy bizony ő az anyaságot nem ilyennek képzelte, alig várja már, hogy végre valahára egy huzamban aludni tudjon 8 órát, stb., és az írás végén leírta, hogy irigyli az egyedülállókat. Néha azért ebbe is gondolj bele.
Gratulálunk, Ön nyert. Nyereménye átvételéhez kattinston a Privát üzenet fülre! :D
29F
Na majd itt akad jó pár tökély jelenthező!:D Privitájm begin.
Kutyád,macskád,madarad,vadászgörényed van? Az pótoljaa hiányt míg a herceg jön a fehér lovon.Valószínűleg kedvesem ön vagy elviselhetetlen,vagy extrém igényei vannak.Kitartás,majd a korral az igények is alacsonyabbra ereszkednek.Előbb utóbb mindenki elveszíti boldog szabadságát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!