Egy 30-as éveiben járó, vagy idősebb szűz férfinek van még valami esélye arra hogy párkapcsolatban éljen?

Miért ne lenne?

Mindig megvan az esély arra, hogy megtaláljuk a párunk. Feltéve, ha teszünk is érte...

A lényeg az, hogy ne azon rugózz folyton, hogy eddig még nem jött össze semmi, hanem legyél normális, hétköznapi ember, és ennyi. Ne stresszeld magad ilyen butaságokon. Biztos jönnek majd a megmondóemberek, hogy neked már nincs remény, így is fogsz meghalni, de egy pillanatig se foglalkozz velük. Neked is jár a boldogság, mint mindenki másnak. Én mindig is úgy voltam vele, hogy a Hozzád hasonlók a legmélyérzésűbb emberek, csak sajnos a világ rideg és nem tudnak érvényesülni emiatt.

Tudod, minden emberi sors más és más. Lehet, hogy egy macsó százszor többet tud a nőkről, mint Te, viszont ha egy műveltségi vetélkedőt tartanátok, minden bizonnyal Te győznél. Vedd észre magadban az előnyös dolgokat, domborítsd ki őket, és az is lehet, hogy külsőleg is változtatásokra lesz szükséged(ruházat, frizura), de egy esetleges kapcsolatért ezeket be kell vállalni. Egy szerelmet egyszer az életben mindenkinek kötelezően át kell élni, hihetetlen érzés. Csak pozitívan, ez a lényeg. 34F

#3-as vagyok.

Értelek, #2.

Magam is hasonló cipőben járok, mint a kérdező, csak én 41 éves vagyok (férfi).

Én erről a magam részéről már gimis koromban meg voltam győződve.

Beidézem a válaszomat egy hasonló kérdésre.

"Gimiben vettem észre, - ahol a magam vékony alkatával egyedül voltam - hogy rajtam kívül minden fiú iránt érdeklődtek a lányok.

Attól kezdve mind a mai napig - rokoni, baráti beszélgetésektől, valamint hivatalos megbeszélésektől eltekintve - egyszer sem akadt olyan szituáció, helyszín, időpont, ahol és amikor egy lány/nő egy második pillantást is vetett volna rám. Elkeseredtem-e? Persze, hiszen érző ember vagyok. Csak mindemellett abszolút tisztán láttam már tizenévesen, hogy abszolút semmi esélyem arra, hogy valaha is párkapcsolatban éljek. Így összesen három tétova próbálkozáson túl soha nem is próbálkoztam.

Tudod, sokan egész életükben azért szenvednek, hogy azt, amit a jó pasik minden erőfeszítés nélkül elérnek, ők is elérjék, iszonyatos erőfeszítéssel. Én fordítva gondolkodtam: ha ők nem tesznek semmi erőfeszítést, én sem, legfeljebb egyedül maradok. Egyfolytában arra treníroztam magam, hogy én önmagamban is értékes vagyok, én nem fogom piedesztálra állítani, abszolutizálni a párkapcsolatot, vagy valamiféle olyan létszükségletként értelmezni az életemben, akár a levegőt, mert nem az.

Lusta vagyok? Nem. :) Futok, úszok, még ma sem okoz gondot nyáron átúszni a Balatont és vissza, csak úgy. Izomtömeget nem tudok növelni vele, - alkatomnál fogva - de erős vagyok, jó az állóképességem, kiegyensúlyozott vagyok és egészséges, munkámban sikeres. Kitűnőre diplomáztam, 6 nyelven beszélek.

Egy pár hete elképesztő dolog történt. Egy nőismerősöm a facebook-ról, akivel egy gimiben jártunk, rám írt, hogy tudom-e, hogy mennyit koslatott utánam a szünetekben? Elképedtem, de győzött a józan ész: egy szavát sem hittem el.

Tegnap valaki innen, miután küldtem magamról egy képet, helyesnek tartott. Csakúgy hittem el neki, mint azoknak a nőismerőseimnek, akik ugyanezzel próbálnak meggyőzni, de amikor egyenesen rákérdezek, hogy akkor ők miért nem jöttek még össze velem, behúzzák a vészféket, és jön a szokásos szöveg, amit már idézni is fárasztó, annyira közhelyes és röhejes."

Általában két dolgot rontanak el a hasonló cipőben járó emberek (nem állítom, hogy a kérdező ilyen).

1. Ahogy az idézett válaszban is utaltam rá, piedesztálra állítják a párkapcsolatot, a (viszonzott) szerelmet, olyan dologként értelmezve, ami nélkül lehetetlen boldognak lenni, vagy egyáltalán létezni.

2. Ők futnak a lehetőség után. Én eddig sem futottam, összesen három próbálkozásom volt, az utolsó 25 évesen, csöndesen 16 évvel ezelőtt.

Kedves kérdező! Ha javasolhatom, akkor változtasd meg szögesen a hozzáállásodat. Te minden bizonnyal egy értékes ember vagy, akinek azt kellene interiorizálnia, hogy én vagyok az, akiért meg kell küzdeni, nem futok senki után. Ezzel nullára redukálod a minden szempontból destruktív kudarcélmények számát.

Nekem pl. - párkapcsolat szempontjából - ez sem jött be, ma is egyedül vagyok. Ellenben megtanultam vele együtt élni. Én már ezt hasonlóképpen élem meg ezt a házas/párkapcsolatban élő férfiakhoz képest, mint a 0- vércsoportú ember a többségben lévő A+ vércsoportúak között, és nincs is nagyobb jelentősége - számomra.

Megkockáztatom, hogy ha valamilyen csoda folytán egy lány/nő engem akarna, én már akkor sem tudnék ezzel a merőben új helyzettel együtt élni, és visszakoznék.

Nem állítom, hogy neked ugyanez az utad, sőt...

Csak ne fuss. Te vagy az értékes. :)

Mi köze a szűz létednek a párkapcsolat kialakításához?

Semmi hátrányát nem érzem a ténynek.

Szia!

Ne aggódj van esélyed találni barátnőt!

Bárki bármikor találhat magának társat ne aggódj!

SAjnos nehéz találni levelezőtársakat

még nehezebb barátokat,társat találni ezekhez szerencse kell

mert az ember hiába keres kitartóan ha nem talál sajnos :(

Hasonló kell hogy legyen mert különben vége lesz hamar 1 kapcsolatnak! :(

Hasonlóság,hasonló elvek,hasonló célok és tervek! Fontosak!

Fontos a szeretet,odafigyelés,megértés,hűség...

Bárki bármikor találhat társat,ne aggódj kérdező!

Sok sok sikert és nagyon sok szerencsét kívánok neked! 30N