Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elég "rossz lány" voltam de már megváltoztam, az ismerőseink mégsem fogadják el? 20/L
Fél éve vagyok együtt a párommal, Ő az első igazi szerelmem és komoly kapcsolatom. Ő elfogadott engem úgy ahogy voltam, sosem vettette a szememre a dolgaimat. Mindenben támogat, a tenyerén hordoz, szerelmesek vagyunk és nagyon boldogok. Ez mégsem tetszik sokaknak. A barátom ismerősei és haverjai úgy érzem, hogy sosem fognak elfogadni. Ahol tudnak alám vágnak.
A barátomnak is próbálták telebeszélni a fejét de ő kijelentette, hogy ha nem fogadnak el engem akkor nem is a barátai. Ők elvileg ezt megértik és "befogadnak" ez azonban nem igaz, csak úgy csinálják, hogy a barátom ne tudjon róla. Ha elmegyünk egy baráti összejövetelre vagy házibuliba tudom, hogy mindig engem beszélnek ki, ha leülök melléjük megpróbálni normálisan beszélgetni pár percen belül mindenki elmegy mintha leprás lennék.
Arra, hogy miért viselkednek így velem pofon egyszerű a válasz. Az egyik lány a baráti társaságból akinek nagyon nagy szája van konkrétan a szemembe mondta mindenki előtt, hogy ő már 4 éve ismer engem (ez nagyjából igaz de csak felületesen) és nálam nagyon r.bncot még nem hordott a hátán a föld, és nem fog leereszkedni arra a szintre, hogy velem égesse magát. Az eset után két napig csak sírtam, akkor azt hittem vége a kapcsolatunknak mert mindenki hallottam miket mondott és azt hittem a barátomat is ellenem fordította. Ő kiállt értem, ezután mondta azt nekik amit már írtam. De tök hiába, most is utálnak csak épp nem mondják ki. Sajnos van igazság abban amit a barátai állítanak rólam, vannak dolgok amiket örökre elfelejtenék a múltamban de már nem tudok. Amióta megismertem a páromat teljesen más ember lettem, úgy érzem megtaláltam mellette az igazi önmagamat eddig csak csapongtam össze vissza és csináltam a hülyeségeket, ő kapart össze amikor a földön voltam és mindennek ellenére is vállalt engem és szerelmet vallott. Nekem ő amúgy régóta plátói szerelem volt, sosem gondoltam hogy egyszer tényleg lesz köztünk valami. Az, hogy vele vagyok párkapcsolatban minden amiről valaha is álmodtam, teljesen boldog vagyok először életemben és úgy érzem igazán jó barátnő vagyok. Nem is annyira baj, hogy nincsenek barátaim de az egyetlen fekete folt ami belerondít kettőnk kapcsolatába az ez amit írtam. Nem fogadnak el és soha nem is fognak csinálhatok akármi :( Még tortát is sütöttem az egyikük szülinapjára de csak mi ketten ettünk belőle barátommal. Az ilyen dolgok annyira rosszul esnek, én tényleg igyekszem megfelelni. Egy ideje nem találkozok velük, csak egyedül megy néha a barátom de akkor is mindig ingerülten jön haza, gondolom miket mondanak neki. Már ő sem szeret oda járni, de nem akarom hogy miattam elveszítse a barátait ő is. Mihez kezdjek? Az a baj nem nagyon vannak közös barátaink.
én nem tartom hibának se. persze ha te megbántad, akkor valóban hiba volt belemenni ebbe. :D
le fognak pontozni úgyis, de szerintem tényleg ne foglalkozz ezekkel az emberekkel. az itteni ítélkező válaszolókkal se. az emberek imádnak ítélkezni, és a másikat minél jobban alázni, hogy azzal ők még jobbnak tűnjenek. a szexmunka mindig egy ilyen megosztó dolog lesz, mert az emberek erre a társadalom nyomása, na meg a vallás miatt máshogy tekintenek. semmi logika nincs benne, mint olyan sok másban se. pl ha pornót nézzük. a nő egy ordas r ibanc, a férfinek meg gratula, hogy a legjobb nőket dugja. persze nézi mind. érted, ez a szint. :D
nem a múltad fog meghatározni. ne higgy el ilyen hülyeségeket. az az ember, akivel normálisan viselkedsz, a kedvébe jársz, nem tettél ellene semmit, mégis ekkora p öcs veled amiatt, amit mit tudom én mikor csináltál és köze nincs hozzá, az egyszerűen egy sz ar ember. azt hiszem az első válasz volt, hogy a múlt vagy te, a jelen meg egy pillanat. hát egyszerűen lol. :D az ilyen embernek nem is tudom mit lehetne mondani, hogy feltűnjön neki a dolog abszurditása.
én nem kérném a barátokat hogy fogadjanak el. azt gondolom, hogy a világon semmi közük nincs a kapcsolatotokhoz.
ha ők ilyen emberek, és sajnos ilyen kérdésekben az emberek nem szokták megváltoztatni a véleményüket, lehet az egojuk el se bírná, akkor ne barátkozz velük. a barátod elmegy velük ide-oda ha akar, ha van esze nem hallgat rájuk, neked meg nem kell velük foglalkozni. ha telebeszélik a fejét, ő pedig elhagy emiatt, akkor legalább tudod hogy nem őt kerested. ha mégis olyan helyzetbe kerülnél, hogy kénytelen vagy velük lenni, akkor pedig ne hagyd magad. nem kell szemétkedni direkt, de ha ők támadnak téged, akkor nyugodtan szólj vissza. ne alázkodj meg ilyen sz arkupacoknak. :D
Köszönöm szépen a válaszokat. Megértem azokat akiknek nem vagyok szimpatikus, már megszoktam ezt a hozzáállást semmi baj nincs ezzel. Már próbáltam azt amit valaki tanácsolt, hogy egyesével beszélgetek némelyikkel. Volt egy szimpatikus lány a csoportba ő valamelyik haverjának a barátnője volt ő kedves volt velem és vele el is kezdtem barátkozni még vásárolni is voltunk együtt de sajnos ők szakítottak és így ő pont kiesett ebből a "körből" pedig a barátja irtó nagy bunkó, nem illettek össze. Vele szoktam beszélgetni, neki is van már új barátja :) A többiek nagyon nem lennének vevők rá, hogy velem kettesbe találkozzanak, kizártnak tartom, hogy eljönnének ha hívnám őket. Némelyiknél le is vagyok tiltva chaten ami vicc mert sosem írtam rájuk... Igen az az ő elméletük, hogy én "elrabolom" tőlük a barátomat és rossz hatással vagyok rá. Ez a rossz hatás annyi, hogy kevesebbet találkozik velük.
"Ribizli voltál, és az is maradsz. A "prosti" az örömlány, ne bántsd öket azzal, hogy hozzájuk hasonlítod magad. 20 évesen kiszálltál? :-))))
A barátod sem fogad el, max annyira elkeseredett, hogy nem volt eddig barátnője, hogy beéri veled is. Ha őszintén, mindent elmondtál a barátodnak, és semmiben nem hazudsz, vagy titkolsz elötte, akkor lehet hogy beletörődik a sorsába"
Csak erre reagálnék mert a barátomat is szidod benne. Lehet hogy prosti voltam de nem maradok az. Soha többé nem csinálnám azt mint régen, felőlem éhen is halhatok akkor sem tenném meg újra. 17 évesen keveredtem ebbe bele és akkor azt gondoltam ezzel nincs is semmi baj mert amúgy is szimpatikus a férfi és dejó annyi ruhát,sminket,ékszert,telefont tudok venni magamnak amennyit akarok mindenki irigykedni fog rám milyen menő leszek. Ezt gondoltam. Persze a "barátnőim" révén akiknek vettem a ruhákat fizettem a belépőjüket ide oda és azt hittem tényleg számíthatok rájuk hamar kitudódott és amikor elterjedt, hogy én "prosti" vagyok akkor onnantól kezdve egy fiú sem nézett rám többé nőként, egy szex-tárgy voltam a szemükbe aki csak egy dologra jó. Onnantól kezdve, mivel ahol élek elég gyorsan terjednek a hírek, esélytelen volt, hogy normális kapcsolatom lesz férfival és bele is törődtem. Az az időszak amikor én pénzt fogadtam el nem tartott tovább 3-4 hónapnál. Mielőtt a barátom képbe jött már egy éve nem voltam férfival, sőt egyel sem beszélgettem sem ismerkedtem sem barátkoztam és ahogy írták gondolkodtam rajta, hogy vonat alá ugrok, az egész családom kitagadott és konkrétan haza se mertem menni.
Akkor jött a képbe az akit te szidsz hogy biztos egy lúzer és beletörődött a sorsába. Csak annyira lúzer, hogy ő volt az akibe már 15 évesen is szerelmes voltam de nem csak én hanem az összes "kislány" mert ő volt a legjóképűbb és legaranyosabb fiú akit csak ismertem, Ő volt mindenbe a legsikeresebb, tanulásba sportba és mindenki olyan akart lenni mint ő akkoriban, már azóta le is diplomázott.
És amikor azt mondta nekem, hogy ő is szeretett engem én nem hittem el, azt gondoltam össze akar csak szedni egy éjszakára. Azóta eltelt fél év és az életem gyökeresen megváltozott miatta, sosem voltam igazán boldog mostanáig. Ha csak egyet kívánhatnék akkor az lenne, hogy örökre mellettem maradjon és sose hagyjon el, mert én nem fogom őt az biztos. Annak ellenére, hogy azt csináltam amit, ő végig mindenről tudott, tudta miket csinálok vagy csináltam ennyi idő után képes volt elfogadni engem és "megbocsájtani" és szeretni. Ő volt az egyetlen ember aki ezt tette. Ez a lúzer aki csak beletörődött a sorsába olyat csinált amilyet te SOHA sem fogsz. Megbocsájtani és feltétel nélkül szeretni valakit. És ne te mond meg, hogy ő elfogad-e engem vagy sem. Róla le lehet szállni.
Ha valakit szidni lehet akkor az csakis én vagyok.
#28: De, a kérdező FELNŐTT. Jogilag mindenképp és minden joggal rendelkezik, amivel egy felnőtt. Szavazhat és a jogszabályok is felnőttként kezelik. Oké, hogy rengetegen tini szinten megragadnak, de vicc, hogy mennyien próbálnak kibújni a felnőttség alól, ha hibáznak és mennyien hangoztatják, hogy felnőttek, ha más szembesíti őket a tényekkel vagy beolvas nekik.
Adjak tanácsot? Mi értelme? Úgyis arról szólnak az ilyen kérdések, hogy páran álszentként nekiállnak simogatni a buksiját meg elmondják neki, hogy nincs semmi probléma. DE, VAN.
Az én tanácsom szimplán annyi lenne, hogy legyen előbb tényleg felnőtt és utána akarjon kapcsolatot. Ennyi. De láthatóan, szerinted sem felnőtt és az egész írásából ítélve, tényleg egy tini. Akkor az egészből max egy tini kapcsolat lesz. És még azt tanácsolnám, hogy kezdjen megbékélni azzal, hogy ribizliként viselkedett. Írtam, hogy vállalni kéne a felelősséget... Csak manapság ez nem divatos.
"Lehet hogy prosti voltam de nem maradok az. Soha többé nem csinálnám azt mint régen, felőlem éhen is halhatok akkor sem tenném meg újra."
Ilyen mondatok után, meg mégis miről beszélünk? :D Szegény kérdező sosem volt az éhezés közelében sem, de ilyen gyerekes nagyotmondásokat ír. Ez nektek a komolyság és a meggyőző pozitív változás?
Mit kéne csinálnia akkor, bújkáljon élete végéig és ne menjen emberek közé, vagy tetováltassa a homlokára hogy "prosti voltam"? Különben is miért kéne felelősséget vállalnia ha nem ártott senkinek, maximum önmagának.
Nyomod itt ezt a klisés szöveget, akkor ezek szerint a te szemedben egy prosti örökre meg van bélyegezve és meg se próbáljon kitörni ebből mert ha egyszer mondjuk elfogadta a pénzt szexért akkor már többet ne is legyen tagja a társadalomnak? Tényleg akkora bűn ez? Azokról is ez a vélemény és akiket a stricijük kényszerít a szexre?
#36: Megértem én, hogy manapság mindenki úgy érzi, hogy megmondja a tutit, de azért olvasd el, hogy mire reagálsz.
Írtam én olyat, hogy bujkálnia kéne? NEM.
"Az én tanácsom szimplán annyi lenne, hogy legyen előbb tényleg felnőtt és utána akarjon kapcsolatot. Ennyi." EZT ÍRTAM.
Miért kéne felelősséget vállalnia? Mert láthatóan frusztrálja a dolog és szembe kell néznie vele.
De, nyugodtan legyen a társadalom tagja. Ki mondta, hogy nem? Ettől még a múlt megmarad. Láthatóan nem én nyomom a klisés szöveget, hanem ti páran, mert teljesen ugyanazt írjátok és engem pontoztok le sorba, egymást meg fel. Akkor, hogy írnám én a klisét? :D
Hogy jönnek ide a stricis kényszerítések? Tipikus esete annak, amikor valaki képtelen érvelni és csak az érzelmekre akar hatni, a kérdés szempontjából teljesen irreleváns dolgokkal.
Hősnő, azt ugye vágod, hogy te az előbb szépen leugattad a siránkozó srácokat? Szóval igen, elég képmutató vagy. Mi jogon mondom ezt? A véleménynyilvánítás jogán, ami alapvető emberi jog. És az alapján, hogy képmutatóan írsz. Hazudjak bukisimizve, hogy nem vagy képmutató?
Nyomogassátok csak szépen a pirosakat meg egymásnak a zöldeket. Ma fogadjuk el a ribizliket és a prostikat, holnap azt, hogy mindenki félrelép. Nincs ezekkel semmi gond, tök jó dolgok! Addig, amíg nem élitek át, könnyen lehet mondani. Remélem, hogy a családotok tele lesz olyanokkal, akik pénzért vagy hasonlókért szexelnek másokkal.
Megnyugodhatsz, a többségnek pont ugyanez a véleménye ami neked.
Konkrétan nem írtad hogy bújkálnia kell de ha mindenhonnan kiközösítik a múltja miatt akkor hogy illeszkedjen be a társadalomba?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!