Elég "rossz lány" voltam de már megváltoztam, az ismerőseink mégsem fogadják el? 20/L

Fél éve vagyok együtt a párommal, Ő az első igazi szerelmem és komoly kapcsolatom. Ő elfogadott engem úgy ahogy voltam, sosem vettette a szememre a dolgaimat. Mindenben támogat, a tenyerén hordoz, szerelmesek vagyunk és nagyon boldogok. Ez mégsem tetszik sokaknak. A barátom ismerősei és haverjai úgy érzem, hogy sosem fognak elfogadni. Ahol tudnak alám vágnak.

A barátomnak is próbálták telebeszélni a fejét de ő kijelentette, hogy ha nem fogadnak el engem akkor nem is a barátai. Ők elvileg ezt megértik és "befogadnak" ez azonban nem igaz, csak úgy csinálják, hogy a barátom ne tudjon róla. Ha elmegyünk egy baráti összejövetelre vagy házibuliba tudom, hogy mindig engem beszélnek ki, ha leülök melléjük megpróbálni normálisan beszélgetni pár percen belül mindenki elmegy mintha leprás lennék.

Arra, hogy miért viselkednek így velem pofon egyszerű a válasz. Az egyik lány a baráti társaságból akinek nagyon nagy szája van konkrétan a szemembe mondta mindenki előtt, hogy ő már 4 éve ismer engem (ez nagyjából igaz de csak felületesen) és nálam nagyon r.bncot még nem hordott a hátán a föld, és nem fog leereszkedni arra a szintre, hogy velem égesse magát. Az eset után két napig csak sírtam, akkor azt hittem vége a kapcsolatunknak mert mindenki hallottam miket mondott és azt hittem a barátomat is ellenem fordította. Ő kiállt értem, ezután mondta azt nekik amit már írtam. De tök hiába, most is utálnak csak épp nem mondják ki. Sajnos van igazság abban amit a barátai állítanak rólam, vannak dolgok amiket örökre elfelejtenék a múltamban de már nem tudok. Amióta megismertem a páromat teljesen más ember lettem, úgy érzem megtaláltam mellette az igazi önmagamat eddig csak csapongtam össze vissza és csináltam a hülyeségeket, ő kapart össze amikor a földön voltam és mindennek ellenére is vállalt engem és szerelmet vallott. Nekem ő amúgy régóta plátói szerelem volt, sosem gondoltam hogy egyszer tényleg lesz köztünk valami. Az, hogy vele vagyok párkapcsolatban minden amiről valaha is álmodtam, teljesen boldog vagyok először életemben és úgy érzem igazán jó barátnő vagyok. Nem is annyira baj, hogy nincsenek barátaim de az egyetlen fekete folt ami belerondít kettőnk kapcsolatába az ez amit írtam. Nem fogadnak el és soha nem is fognak csinálhatok akármi :( Még tortát is sütöttem az egyikük szülinapjára de csak mi ketten ettünk belőle barátommal. Az ilyen dolgok annyira rosszul esnek, én tényleg igyekszem megfelelni. Egy ideje nem találkozok velük, csak egyedül megy néha a barátom de akkor is mindig ingerülten jön haza, gondolom miket mondanak neki. Már ő sem szeret oda járni, de nem akarom hogy miattam elveszítse a barátait ő is. Mihez kezdjek? Az a baj nem nagyon vannak közös barátaink.