Miért tűröm ilyen nehezen a visszautasítást?

Ezek csak a szokásos női játszadozások, amiben viszont ha nem vagy partner, ki lesz babrálva veled...

Bizonyos nőstények igénylik a napi szintű szórakozást a férfiakkal.

A flört az flört, semmi több. Mutass már nekem egy embert aki még soha nem flörtölt annak ellenére, hogy kapcsolatban van...

Az, hogy hozzád ér miközben beszélgettek még nem jelent semmit, lehet, hogy alapból is hevesen gesztikulál és ennek tudható be az érintés. Gondolom nem az arcod cirógatta, csak megbökte a karod...

Ezen pedig ne akadt ki, inkább örülj, hogy korrekt módon a szemedbe mondta és nem kezdett el hitegetni. Egyébként meg nem kell hogy szégyenkezz, sőt, tök bátor voltál. Sokan nem mernék ezt megcsinalni.

Na ha valaki kedves és hozzáér egy pasihoz, az már azt képzeli lesz is folytatás.

Szerintem a kolléganőddel az égvilágon semmi baj, viszont neked ajánlom nőj fel és sajátítsd el a flörtölési technikákat igaz azt 10 éves korban kellett volna elkezdeni, de hátha még most sem késő.

Nézd, nagyon sok párkapcsolatban élő ember keresi a hétköznapokban a "bizsergést", szeretik az egojukat legyezgettetni anélkül, hogy bármi komoly szándék állna emögött. Ha tovább kéne lépni, akkor simán letagadják az egészet. Ez nem kor- és nemfüggő: én például koromból és nememből adódóan rendre negyvenes férfiaknál tapasztalom ugyanezt a viselkedést. Kell nekik a flörtölgetés, meg hogy valakitől pozitív visszajelzéseket kapjanak. Én már rég nem dőlök be ennek, de vannak barátnőim, akik igen: komolyan veszik a férfi flörtölését (az általad leírtaknál százszor egyértelműbb közeledéseket), aztán mikor kiesnek a bugyijukból és lépésre akarják ösztönözni a férfit, akkor hirtelen jön a visszakozás, hogy "de hát én nem is...".

Szóval a flört az flört. Tanuld meg a helyén kezelni, mert a többség bizony műveli, anélkül, hogy bármit is akarna.