Más is vágyik egy érzelmi alapú párkapcsolatra, de nem találta még meg a negyedik X-et közelítve, és úgy érzi, hogy tényleg szeretné, de valamiért mégsem sikerül?

Más is vágyik. Én valamiért olyanokba szeretek bele, akik nem vágynak erre. Várok rájuk, közeledem, aztán kiderül, hogy ilyen-olyan okból nem lesz semmi. Nem veszem elpazarolt időnek, mert még mindig hiszek abban, hogy az igazán jó kapcsolathoz, egymás megismeréséhez idő kell. Amiatt aggódom csak, hogy ahogy idősebb leszek, egyre nehezebb lesz, mert az is zavar, ha én vagyok az ötvenedik partner a kiválasztottam életében.

Nem élem meg könnyen a dolgot, de igyekszem a jót látni mindenben.

Szerintem sokan vagyunk így, engem is értek csalódások, de én azt gondolom, ez hozzátartozik mindenki életéhez, ha nem csalódunk nem tudunk fejlődni, mert azon a szinten ragadunk és nem mozdít semmi előre, hogy elhagyjuk a korfontzónánkat.

Most már ennyi idősen a csalódásoknak köszönhetően, kellene legyen annyi tapasztalatod, hogy eldöntsd mit akarsz az élettől és ne ilyen siránkozva állni a dolgokhoz.

N

Hmm:)

Azért mosolygok a hozzászólásokon....

Akik ilyet nem éltek át, azok ezt fel sem fogják milyen. Lehet együttérezni meg minden, de úgysem tudja elképzelni senki.

Pocsék mikor az ember át van bszva mint szar a palánkon.

De aztán nem hogy pozitív dolgokat lát, még a környezetében is folyamatosan ezt látja.

Ha nincs pozitív megerőssítés azért el tud ám kenődni az ember.

Kérdező amivel én túlélem:

Eljárok barátokkal közös tevékenységekre, hobbi, sport.

Vannak hosszútávú és rövidtávú terveim, amiket ha végigviszek pozitív lökéseket adnak. Mind szakmai, magánéleti, sport, hobbi értelemben.

Van két gyerekem, ha rájuk gondolok mindjárt jobb kedvem lesz.

Sokszor azt szoktam mondani ez már róluk szól, és nem rólam.

Próbálok minél jobb apa lenni, még ha nem is élünk együtt.

Figyelem az embereket( főleg a nőket) hogyan viselkednek, mennyire szimpatikusak. Hát vagy én várok el túl sokat vagy nem tudom.... Kezdeményezésben én sem vagyok jó , de talán már annyit fejlődtem hogy ha lenne arra érdemes akkor nyitnék felé. De őszintén megvallva nem ismerek olyat akivel egy kapcsolatot el tudnék képzelni, és független is lenne az illető.

Szóval ezzel nyugtatom magam hogy nincs is olyan akivel kezdenék.

Persze a remény bennem van még , nem vagyok ettől megkeseredett. Élem az életem társ nélkül, van mikor jobb , van mikor rosszabb ez Kb amit te "mélypontok " alatt említesz. Ezek leküzdésében is sokat segítenek a barátok.

F34