Van köztetek olyan, akinek - a tartós egyedüllét hatására - a motivációja és az igényessége is általánosan csökkent?

Azért arra szükség van, hogy barátai legyenek az embernek, mert kell egy pár külső értékelő, aki a helyzetedet máshogy látja és ezt elmondja neked, tanácsokat ad, illetve akinek el tudod mondani a problémáidat.

Te a barátnő miatt teszed függővé az életed további sorsát, holott a nők pont olyan férfit akarnak, akiknek már eleve vannak céljai, ambíciói, ötletei és nem mellesleg nem egy befordult személy.

Egyébként meg elég fiatal vagy még ahhoz, hogy minden sikerüljön, amit akarsz, csak valószínű, a körülötted lévő személyek mások és azok belehajszolnak olyanba, amire te nem vagy képes még, amire nem állsz készen.

Ne attól függjön már az életed, hogy van-e barátnőd!

A helyzetedet át tudom látni, hasonló helyzetben vagyok (még ha nem is húszas évek közepén), és annak ellenére, hogy nincs barátnőm, rele vagyok tervekkel, célokkal, imádom a munkám, a hobbijaim, néha arra gondolok, hogy bele se ferne, hogy legyen mellettem valaki. Aztán, hogy ezekből mi valósul meg, meg mikor jön az életembe olyan lány, akinek hajlandó lennék "helyet szorítani", az majd kiderül.

Szóval, fel a fejjel, tűzz ki célokat! Egyetemre jársz? Következő félévre csinálj 4,5 feletti átlagot! Nincs hobbid, üresek az estéid? Nyomj le minden este 2×20 fekvőtámaszt, kb. 10 percbe telik, és még jót is tesz hosszú távon. Nincsenek barátaid? Menj el koncertre (bármilyen más társasági eseményekre), csapódj hozzá kisebb csoportokhoz, ismerkedj! Összegezve, rakd rendbe az életed, legyen értelme, akkor a lányok is vonzóbbnak tartanak valamiért.