Ha én is így fognám fel, könnyebben találnék párt?

Unokanővérem nagyon intelligens nő, anno cum laude végezte az egyetemet, és a doktorit is felajánlották neki, de ő inkább dolgozni ment, most a nettója kis hiján 1 milla.

Kiházasodott Amerikába, feleségül ment egy tőle 25 évvel idősebb pasihoz, akinek az előző házasságából van egy tőle 2-3 évvel fiatalabb lánya.

A faszi az előző feleségét állítólag a gyerek születése után nem sokkal otthagyta.

Az esküvőn anno minden unokanővérem szülei álltak, semmit nem adott bele.

Unokanővérem finanszírozta az új diplomáját, ő nem dolgozott semmit mellette.

Itthon éltek sokáig, de most, hogy várandós lett unokanővérem, a pasi fogta magát, keresett munkát amerikában, és visszament oda dolgozni.

Unokanővérem utána ment, de nem ment ki érte az állomásra se, most meg hogy kórházba került, meg sem látogatja a férje.

Mégis, odáig van a pasiért, elmondása szerint ilyen férfias férfit nem tudna találni másikat.

Kövezzetek meg, de a viselkedése alapján nálam már rég nem számít férfinak, mégis, az ilyen férfiaknak jut minden ujjára nő.

Egyik volt csoporttársam is ilyen, otthon arra nem képes, hogy a szemetet kivigye, arról nem is beszélve, hogy a mostani barátnőjével is beszélgettek már a komolyabb dolgokról, mint pl. gyerek, és annak is kijelentette, hogy neki annyi kikötése van, hogy ha lánnyal lesz várandós, akkor azt elveteti, mert neki lány gyerek nem kell, a nőkkel csak a baj van, főleg gyerekként. (Ezt onnan tudom, hogy együtt béreltünk albérletet fél évig, és fültanúja voltam a veszekedésüknek, mert természetesen ez a nőnek nem tetszett. Megjegyzem szerintem joggal.)

Mégis még mindig együtt vannak ők is, holott mikor neki sem volt munkája, a csaj fizette az albérletet is, mert a srác nem volt hajlandó elmenni akárhova dolgozni, ha nem a szakmájába kap munkát, akkor inkább csak otthon "döglik" (utóbbit értsétek szó szerint!).

Én nagyon nem vagyok ilyen. Alig várom, hogy gyerekem legyen, mert ki akarom venni mindenből a részemet én is, az első mondattól a tisztába tételig (utóbbi nem hinném, hogy csak kizárólag a nők feladata lenne).

Tisztelem és megbecsülöm a nőket, persze nem olyan szinten, ami már a papucs kategória, mégsem volt még soha egy kapcsolatom sem. :(

Minden nő csak a barátom akar lenni, mert olyan jó velem beszélgetni (volt olyan, aki úgy járt át hozzám a koliban, hogy volt pasija, de folyton velem akart lógni, mert én megértem és meghallgatom őt, a pasiját meg nem is érdekli, ha hozzá beszél).

Ja... és ha arról van szó, a házimunkába sem vagyok rest segíteni, ha nincs éppen más dolgom. Szüleimnél is példaértékűen ment a munkamegosztás, a mosogatástól kezdve a porszívózásion át a kertészkedésig működött a segítőkészség, ha egyikőjük látta, hogy a másiknak összecsapnak a feje fölött a hullámok.

Hogy őszinte legyek, minél többet agyalok ezen, annál jobban nem értem a nőket.

Miért vonzóbb számukra egy link, egoista nemtörődöm alak, mint egy magamfajta?

A fenti két példa csak a sok ezer közül lett kiemelve, ami a környezetemben van.

És nem csak én vagyok ezzel így, 3 másik nagyon jó barátom is ugyanezekkel a gondokkal küzd.

Mindannyian már önálló emberek vagyunk, jó munkahellyel, jó fizetéssel.

Mi lehet a kulcs, a megfejtés?

28/F