Soha nem jön el az én időm?

Lányom, mindig van remény.

Udvozlet: Az Úr.

A netes ismerkedés szerintem nem mindenkinek való, és a # 7 által belinkelt videó jól érzékelteti a problémát. (Annak ellenére, hogy nem a netes ismerkedésről szól, mégis beletrafál.)

Írom ezt úgy, hogy én is ismerkedtem neten egy jó ideig. Aztán egy idő után azt vettem magamon észre, hogy hiába jön össze tucatnyi randim, valahogy senki nem elég jó... Arra jöttem rá, hogy a netes ismerkedés túl "direkt", minimális információ alapján kell eldönteni, hogy akarok-e valakivel tovább ismerkedni (amivel már azt deklarálnám, hogy lekötöm magam mellette valamilyen szinten), vagy sem. Ráadásul a neten mindig ott az illúziója, hogy "van másik" és könnyű belekapaszkodni a gondolatba, hogy a következő randim majd jobb lesz, mint a jelenlegi. Neten idealizálunk, a tökéletességet keressük, hiszen ott van a választék az orrunk előtt, és azt látjuk, hogy bőven válogathatunk!

Írok egy példát... ha elhatározom, hogy szeretnék vásárolni mondjuk egy parfümöt (tegyük fel, hogy nincs megszokott márkám, vagy épp váltani szeretnék). Bemegyek a drogériába, és hosszasan válogatok, próbálom belőni az ár-érték arányban megfelelő kínálatot, szagolgatom a tesztereket: van, ami eleve felejtős, van, ami jobban tetszik. Pár kiválasztott illatból fújuk a tesztcsíkra is, amik meg a legjobban bejönnek, azokból meg magamra is, hogy a saját bőrömön is érezzem. Velem sokszor fordult elő, hogy úgy jöttem ki a drogériából, hogy nem vettem semmit, aztán még órákig szagolgattam magamon azt a 2-3 parfümöt, amit magamra fújtam, és ami a drogériában még tetszett, azt hosszú távon már alig bírtam elviselni.

Aztán volt, hogy ajándékba kaptam egy parfümöt, és ha már megvolt, akkor elkezdtem használni. A drogériában valószínűleg nem választottam volna, de mivel adott volt, apránként megszoktam, sőt, meg is szerettem. Lett már így kedvenc illatom, amiből aztán én magam is vásároltam.

Na valahogy így voltam a társkereséssel is... Amíg megvolt a tudat, hogy van választék, addig nagyon gondosan válogattam, a tökéletesen megfelelőt kerestem. Aztán egy közösségben megismertem az akkor még leendő páromat és szépen apránként megismerve egyre szimpatikusabb lett, egyre inkább elkezdtem hozzá vonzódni. Társkeresőn egészen biztosan nem választottam volna! Pedig idővel bebizonyosodott, hogy ő az ideális társ számomra. Ehhez azonban meg kellett (alaposabban) ismernem, hozzászoknom, megértenem a "működését". És ugyanez történt fordítva is: ő sem kezdett volna velem társkeresőn, de apránként elkezdett vonzódni hozzám.

Most már elég régóta vagyunk együtt ahhoz, hogy ki merjem jelenteni, jó választás volt. :)

Nem elkeserîteni akarlak de lehet nem nézel ki elég jól.

Ha nem éred el az àtlagos szintet,akkor nehéz dolgod van.

Az hogy olyat találj aki pont hozzád passzol nagyon nehéz egyébként. Sajnos :(