Akik kicsit benne vannak már a korban, mármint hogy ideje volna családot alapítani (30-40 közöttiek). Szoktatok néha arra gondolni, mi lesz ha öregek lesztek és nem családi kötelékben öregszetek meg, hanem egy öregek otthonában, kivetetten?

Nagyon kegyetlen érzés, mikor az ember belegondol abba, hogy egyedül fog meghalni.. Viszont szerintem sokkal többen halnak meg egyedül, mint párosan. Majd hogy nem mindenki ugyebár.. Jó, ismerjük a fámát, hogy a hosszú házasságot megélt emberek gyorsan egymást követve távoznak.. De mi van ha nem? Mi van ha túléled őt hosszú évekkel már meglett vénemberként? Semmi. Teljesen általános "probléma".

Engem nagyon elszomorít mikor látok egyedül élő öregeket úgy, hogy a kutya nem néz rájuk, hiába van egy valag pulyája...

Továbbá jellemzően az öregek masszív többsége kiszolgáltatottan hal meg...

Viszont én azt gondolom, hogy a magányosság miatt vannak ilyen önpusztító gondolataid, mert mint ahogy le is írtam ez az élet rendje. Szinte mindenki hasonló cipőben lesz, mint te. Viszont ez a "ha lehet rosszabb, hát miért ne legyen" hozzáállás erősen a magányosság számlájára írható. Mit érdekelne téged ez a sok sz*rság, ha lenne ki szeret és lenne kit szerethetsz.. Gyerek ide, nyugdíj oda..

Elhiszem, hogy próbálkozol, de lehet nem a megfelelő módon. Nem tudom.. Lehet érdemes lenne felállítanod egy fontossági sorrendet az életedben. Vagy számot vetned afelől, hogy mi hiányzik a leginkább és tenni ellene. Ha ez tényleg ennyire megőrjít és elrontja a mindennapjaidat, tégy ellene. Járj el BÁRHOVA. Mit tudom én kezdj el valami páros táncot. Senki nem úgy kezdi, hogy tud, úgy ahogy arról sincs senkinek fogalma, hogy amúgy menne neki, míg nem próbálja...

Vagy bármi más egyéb programot találj, ahol enyhülhet a magány. Mert így otthon búval bélelten nem fog változni semmi. És ne várj! Semmire. Nem éri meg.

Sajnos nehéz társat találni,barátokat szerezni aki igazán barát,nem csak addig amíg jó nekem!

Barát-jóban rosszban a társ is ugyanez kellene hogy legyen!

hasonlóság! nagyon fontos 1 kapcsolatnál itt buknak itt bukik el a dolgok,hogy nem illenek össze és előbb utóbb ---> válás lesz a következménye!

Ismerkedjél sok helyen lakó környezet,boltban esetleg,neten

élőben neten egyaránt,előbb utóbb találni fogsz barátnőt,ha hozzád mellőzik a szerencse mert az is kell!

Sok szerencsét kívánok neked! 30N

A negatív gondolkodásoddal csak a nagy büdös nihilt vonzod az életedbe. Tudom, az itt pánikoló pasiknak minden közhely ami megoldást kínálna, mert nekik kellene érte tenni valamit és arról ugyebár szó sem lehet....

de ha már házasságra gondolsz, rögtön jön a válás is. Nem tudom,milyen asszony viszi a házat, csak a házasság alatt szerzett vagyon közös mégpedig fele fele alapon. Válás után mi is felesben osztoztunk a házon. Borzasztó olvasni ezeket az elkeseredett nyavalyágsokat. Először is tedd az életed olyanná, hogy érdemes legyen élni nőtől függetlenül is, utána illetve menet közben az a probléma is megoldódik. De ilyen gondolkodással kudarcra vagy ítéleve minden területen

1. Nem tartom az idősek otthonát ördögtől való dolognak. Tudod, kérdező, nagyanyámnak is jobb lenne, ha bemenne egy otthonba, ha már egyik gyerekéhez sem akar odaköltözni, ugyanis az egészsége már nincs rendben, ahol lakik, ott nincs munkalehetőség, szóval nem jogosan várja el, hogy valaki hozzá költözzön oda, a segítségre meg rászorulna, az otthonban legalább lennének, akik figyelnek rá és ha rosszul van, lenne, aki el tudja látni.

2. Mi van azokkal, akikkel kicseszett a természet és nem lehet gyerekük?

3. Mi a véleményed azokról az idősekről, akik kibírhatatlanok, gonoszkodnak, kötekednek és ezzel elmarták maguktól a gyerekeiket, unokáikat?

"Engem nagyon elszomorít mikor látok egyedül élő öregeket úgy, hogy a kutya nem néz rájuk, hiába van egy valag pulyája... " - Én meg egyre jobban kételkedek az ilyen öregek őszinteségében, jóságában és ártatlanságában.

Ott van például anyai nagyanyám, aki kötekedésben kiváló, anyámat azóta fúrja, hogy tovább mert tanulni és elköltözött a faluból. Most ősszel temettük el anyai nagyapámat. Nagyanyám adja a faluban a mártírt, sajnáltatja magát, hogy a család magára hagyta, szégyeníti a gyerekeit, unokáit, de nem fogadta el a gyerekeitől, hogy kifizessék a temetést, visszaadta a pénzt mindhármuknak, nem akar egyikükhöz sem odaköltözni, nem fogad el segítséget. Egyik gyereke ott él viszonylag közel pár településsel arrébb, de attól is elzárkózik, inkább van egyedül a faluban, anyáméknak 5-6 óra utazás hozzá eljutni, anyám másik testvére meg külföldön él és dolgozik kb. 10 éve, egyedül neveli a gyerekét, tőle sem várható el, hogy feladja a biztos megélhetését azért, hogy odaköltözzön egy noname kis faluba, ahol nincs munkalehetőség számára.

Én úgy gondolom, hogy ha egy idős ember magára marad, abban ő is vétkes...