Másnak is vannak öngyilkossági gondolatai a sikertelenség miatt?

Kérdező: Na azzal mondjuk sikerülhet.

Lehet, hogy a lelkednek jobb lesz átmenetileg, de ezzel nem oldod meg a problémát és én mondjuk nem is tudnék ezzel a tudattal élni, hogy szándékosan megbántottam mást.

Undorító egy féreg vagy kérdező!

Gyógyszertárban lehet kapni fecskendőt, ha ilyen egy tetvedék lennék mint te, már réges-régen fecskendeztem volna "Némi" levegőt a vénámba!

Gondolkodj el rajta!

Hehe. Én vagyok a kérdező, csak vagy 7-8 alkalommal bannoltak már azóta. Kíváncsiságból kerestem rá a kérdésemre, véletlenül ugrott be, hogy volt egy ilyen pár évvel ezelőtt. Megnézem, mondom, megvan-e még. Meg. Egy kis frissítés: sajnos tényleg nem tettem meg. Azóta is átkozom magamat, hogy a gyors felszabadulás helyett örök magányra ítéltem magamat. Sajnos bosszút állni se tudtam azóta sem, de már nem is érdekel. Teljesen kiüresedtem lelkileg, semmiféle érzelmeim nincsenek senki iránt. És amikor azt mondom, hogy "semmiféle" és "senki iránt", azt a szó legszorosabb értelmében kell értelmezni. Természetesen amúgy az életem ugyanúgy egy rakás szar: ugyanazt a hobbit űzöm, mint akkor, a diplomám megvan, de a munkámhoz már 8 általános után megállhattam volna, adósságspirálba kerültem, nagymamám (második édesanyám) tavaly itt hagyott. Ja, mellesleg ugyanúgy nem kellek senkinek sem, ugyanúgy szűz vagyok, mint a kérdés kiírásakor - csak éppenséggel most már 28(!!!) éves ocsmányság vagyok.

Ettől függetlenül felmerül persze a kérdés, hogy #35 és #38 egy ilyen kellemes gyűlölködést követően milyen jogon érzi jobbnak magát nálam. Remélem, azóta párszor a levegőbe köptetek és alá álltatok, vagy ha nem, akkor más tette meg veletek, kis pondrók. :) Szívből kívánom, hogy ugyanazon menjetek keresztül, amin én, a teljes lelki megsemmisülés útján, aminek a végén pontosan ugyanannyi empátiát kívánok nektek, amennyit ti tanúsítottatok. Rohadékok.

Hehe, én is emlékszem erre a kérdésre, és amúgy néha eszembe is jutottál, hogy vajon megtetted-e, erre itt megjelentél, aminek örülök azért.

Kicsit érdekes visszaolvasni így 5 év után az én válaszaimat is, most már azért annyival árnyalnám a képet, hogy az rendben van, hogy nagyok a lányok elvárásai, de be kell vallanom, hogy nekem is elég nagy és ez talán minden férfire igaz, akik így nem találnak párt.

Igazából én úgy voltam ezzel mindig is, hog sose azért akartam párt, mert jaj muszáj házasodni, meg muszáj gyereket szülni, engem csak is az érdekelt, hogy legyen egy boldog, jól működő kapcsolatom.

Azért ha belegondolsz, nagyon sokan azért jönnek össze, mert kell a gyerek, házasság ezek általában rosszak és valójában mindkét fél boldogtalan.