Lányok, ti összejönnétek olyan fiúval, aki jóképű, gazdag, de ezen kyvül semmi jó tulajdonsága nincsen (max, h önkritikusan ezt beismeri)?

Majdnem azt írtam, hogy dugásra jó lenne, többre nem, de aztán tovább olvastam.

Nem, egyáltalán nem szeretnék ilyen emberrel egy légtérben sem tartózkodni.

Kicsit el vagy te tévedve, ha azt hiszed, hogy elkezdesz valakivel bunkózni, és majd addig nyal.ja a se.ggedet, amíg esetleg kegyeskedsz vele normálisan viselkedni...

Van egy fiu baratom aki hasnolo hozzad. Kb 6 eve ismerjuk egymast. Az ismeretsegi koromben MINDENKI egy f#sznak, unalmasnak, idiotanak tartja ot.

En valahogy megereztem, hogy ez csak vedekezes nala.

Mostanaban mondta el, hogy soha senki sem volt ilyen kedves vele mint en. Es latom rajta, hogy valtozik pozitiv iranyba.

De

nem jonnek ossze vele. Ez nem kapcsolat lenne, hanem pszichoterapia, mert meg nagyon nagyon sok szart kell feldolgoznia ahhoz, hogy tudjon igazan szeretni.

Probalok neki segiteni es tamogatni ot, de a parkapcsolat az kizarva.

Nem vagyok lány.

Észrevetted már hogy más az amit mondanak és amit tesznek? Itt nyilván leszólnak majd és azt mondják sokan hogy nem. A valóságban szerintem tetszenél nekik.

Egy saját példa. Volt egy barátnőm, nagyon rendes, aranyos lánynak tűnt. Levakarhatatlan volt egy fiú barátjától. A lány meg is mondta a srácról hogy bunkó, férfiatlan, lekezelő, nem is szereti úgy, csak barátok. Engem mégis elhagyott, a sráccal meg azóta mégis jól elvan. Nem tudom mi lett velük, az ő dolguk. De érted a lényeget szerintem.

A legtöbb ember arra sem képes hogy normálisan értékeljen valakit. Rendes embereket utasítanak el és bunkó állatok iránt rajonganak. Nyilván neked sincs problémád a nőtalálással :)

Persze ha ezt így elmondod, akkor a nők többsége azt mondja hogy nem, a másik része meg elkezd játszadozni hogy ő ad még egy esélyt, csak mert olyan cukifiú vagy. És fiatal. És majd megjavít.

Nekem ez nem baj. Felőlem boldogítsátok egymást. Úgysem lesztek nagyon boldogok, de hát a kereslet megtalálja a kínálatot. Azok a nők akik irántad érdeklődnek, engem nem fognak többé érdekelni. Sem most, sem akkor ha 40 éves szingli leszek és ők meg már eljátszanák az ártatlan érett felnőtt jókislányt :D

Úgy nőttem fel, hogy a családom folyton cseszegetett, és mondogatták, hogy "majd lesz belőled egy utcaseprő", ehhez képest diplomás lettem, a munka világában ugyan nem boldogulok egyszerűen, de sokan vannak hasonló cipőben, viszont mindig megoldottam egyedül a problémás helyzeteket, összeszedtem egy saját lakásra valót 30 éves koromig, és most már külön is élek. Rengeteg dolgot elértem annak ellenére, ahogyan a szűkebb és tágabb családom pici korom óta hozzám állt. Mindig volt valami "bezzeg-gyerek", én soha nem voltam nekik elég jó.

Csak magadért változhatsz meg tartósan, bár a lökést az induláshoz megadhatja egy vagy több másik személy, ha a változás gyökere egyébként ott van benned is. Szóval én azt tanácsolom neked, hogy nézz magadba, nézd meg a környezetedet, derítsd ki, miért vagy ilyen és miért nehéz elindulnod önállóan, aztán gondold végig, hogy hova vezet ez, és olyan életet akarsz-e, szerintem nem, úgyhogy amint készen állsz, apró lépésekben kezdd el a változást. Szerintem menni fog, te még fiatal vagy.

6-os , en irtam az 5-os hozzaszolast. Igen igazad van, ez a baratom akirol irtam nekem is tetszik. Szoke, kek szemu, pont az esetem. Csakhogy meg engem is aki kedves vagyok vele, annyi megprobaltatasban reszesitett mar, akaratlanul is, hogy pl tudom, hogy azt nem is szabad komolyan vennem, ha iger valamit. Ugyis elfelejti.

Nem tudok ugy megbizni benne, mint ahogy egy olyan ferfiban, akit paromnak szeretnek. Mar csak ez is kizaro ok.

Hogy miert vagyunk meg mindig baratok? Mert tudom, hogy szuksege van jo emberekre az eleteben, hogy ne sullyedjen el teljesen.

Jaj istenem! Élethazugságok!! Hallottál már róluk?

Ki válaszol arra a kérdésre igennel, hogy

Buta vagy?

Kulturálatlan vagy?

Ápolatlan vagy?

Mindenki azt gondolja magáról, hogy rengeteg buta, kulturálatlan, ápolatlan ember van a világon, de ő NEM az.

Szerinted ez a kérdés miben különbözik? Mindenki (férfiak nők egyaránt) közlik, hogy nekik mennyire számítanak a belső értékek, hogy a pénz nem számít, hogy inkább legyen kedves, mint casanova/bombázó, a valóság meg?

Hát persze, hogy összejönnének, de ezt még maguknak sem merik bevallani az emberek, mert kognitív disszonanciához vezetne, mert csúnyán belerondítana a gondosan ápolt énképükbe.