Most már a Nőnek kell futni a férfi után? Nőnek kell kezdeményezni, randira hívnia, keresnie a számára megfelelő férfit?

11,

először is szerintem szakadj le erről a szemléletről, hogy ti meg mi. a bandaszellem ebben a ringben nem véd meg, hiába állnak mögéd a gyűlölködésben.

"csak faarccal bambultok ki a fejetekből, vagy elbújtok a telefonotok mögé"

ez nem jellegzetesen női viselkedés.

"tisztelet annak a kevés nőnek, aki valóban értelmes és tisztességes"

ez már szinte közhelyzerűen szerepel minden kommentben. szerintem nem azzal érdemes foglalkozni, miből van a sok és miből kevés. keress olyanokat, akik megfelelnek. nem véletlenül kevés az igaz barát sem. sokan követik szívesen a legkönnyebb utat, mint a telefonozás. de szerintem akkor se ez a legfontosabb. az egyik legjobb barátnőm is nagyon aktív online dolgokban, én meg nem. mégis tudunk úgy időt együtt tölteni, hogy ne ez legyen a központban.

" ne csodálkozzatok, hogy egyedül maradtok."

az elmaradhatatlan jókívánság :D

#14: Sajnálom, hogy az igazságot gyűlölködésként éled meg. Bár az itteni nőktől nem is várok túl sokat, ez az oldal tele van olyan huszonéves szüzikékkel, akik folyamatosan csak sírnak, hogy magányosak, soha rájuk se nézett senki, nincs semmilyen társas életük, szóval az ilyen frusztrált emberek mi mást is tehetnének, mint hogy mindent személyes sérelmükként élnek meg. Én sokat szoktam utazni, és igen, rengeteg nőt látok folyamatosan mobillal a kezében flangálni mindenhol, utcán, tömegközlekedési eszközökön, pályaudvarokon, egyetemeken, szórakozóhelyeken, mindenhol, és állandóan a fb-os pittyegést hallani, hogy már megint üzenetük jött. Még a szemkontaktust sem lehet felvenni velük, nem hogy odamenjen bárki is, és betörjön a csodálatos világukba (más kérdés, hogy a nők zöme meg sem érdemli, hogy egyáltalán felfigyeljen rájuk valaki, és megpróbálja őket megismerni). De igen, minden bizonnyal nem tipikus női viselkedés. Bravó.

Hiába keresnék értelmes, tisztességes nőket, ha rengeteg a hazug, felszínes, beképzelt, ne adj' Isten durván önbizalomhiányos és betegesen rettegő, aki csak picsog, hogy neki milyen rossz, de az ismerkedési lehetőségekkel nem akar élni. Arról meg ne is álmodjon egyetlen férfi sem, hogy az ilyenek beszélgetést kezdeményeznek, netán érdeklődnek a másik iránt. Az egyedül maradás meg nem jókívánság volt, csupán annak a ténynek a regisztrálása, hogy aki nőként sem nem mutatja ki, hogy érdekli őt valaki, sem megközelíteni nem lehet, sem ő nem kezdeményez beszélgetést, és ha valaki próbálkozik is nála, akkor vagy kapásból elhajtja, vagy szó nélkül kilép az egyébként tisztességes hangvételű kommunikációból, az jó eséllyel egyedül fog maradni. Igaz, az ilyeneket nem tudom sajnálni, és megérdemlik a sorsukat. És nincs is sok értelme normális nőt keresni, mert ez a mai világban olyan, mint tűt keresni a szénakazalban. Pedig állítólag sok a magányos, elkeseredett, szeretetre vágyó, tisztességes, őszinte nő, érdekes módon mégis csak nagyon kevéssel találkoztam életem során.

Jól le is lett érte pontozva, de a #7es nagyon jól leírta, hogy még a "bezzeg a régi szép időkben" sem úgy nézett ki az ismerkedés, mint ahogy a mai lányok nagy része elképzeli.

Pedig akkor még nem is volt nemi egyenlőség, és a férfiak rendre "asszonyt" kerestek maguk mellé, és nem magukkal egyenrangú társat - de az már akkor se tudott úgy működni, hogy a férfi egyedül teperjen, hanem már akkor is két fél közös munkája kellett a dologhoz.

Ami pl. ott kezdődik, hogy a nő már az elejétől fogva és az ismerkedés során végig A FÉRFI SZÁMÁRA IS EGYÉRTELMŰ jeleket és visszajelzéseket adott, hogy egyrészt komolyan veszi a férfi közeledését, másrészt értékeli is azt.

Enélkül a lányregények korszakában sem működött a dolog.

A #7es remek példai mellett pl. kiemelném azt, hogy régen, a net előtti időben az emberek leveleztek. Ami abból állt, hogy felváltva írt egymásnak a férfi és a nő. Tehát felváltva keresték egymást.

Manapság rengeteg lány már azt "nőietlennek" érzi, hogy - facebook es társai korábban! - időnként ő is ráírjon a pasira. Mert hogy állítólag az nem a nő dolga.

Erről annyit, hogy a "bezzeg a régi szép időkben" ez a fajta hozzáállás az egyik legbunkóbb és sértőbb elutasítási módnak számított.

Tehát ezzel a mítosszal számoljunk már le végre, hogy bezzeg régen a nőknek nem kellett ugyanúgy tenni a dologért, mint a férfiaknak.

Ez nem változott.

Két dolog viszont változott: az egyik az, hogy ma már lazábbak a társadalmi és nemi szerepek, emiatt ami régen a férfi számára is egyértelmű jelzés volt, az ma már nem feltétlenül az. Régen az, hogy egy nő egy férfi szemébe nézett, és közben mosolygott, az az akkori korban és társadalmi viszonyok között volt annyira merész dolog, hogy kellően feltűnnő volt és kellően egyértelmű jelnek lehetett venni.

A mai társadalmi viszonyok között viszont ez kb. bármit jelenthet, és ennek megfelelően gyakran fel se tűnik. Ma már ennél direktebb jeleket kell adni ahhoz, hogy a másik fél számára is egyértelmű legyen a dolog - márpedig ugye elvileg ez lenne a cél, nem pedig az, hogy széttehessük kezeinket, hogy mi mindent megpróbáltunk.

A másik dolog, ami változott, az az, hogy azóta a nemi szerepek lényegesen kiegyenlítődtek. Ennek megfelelően a legtöbb férfi már nem csak "asszonyt" keres maga mellé, hanem egy olyan társat, akire tényleg egyenrangú társként tud tekinteni.

Ezáltal viszont az elvárások is megnőttek a nők felé: míg a régi lányregényekben jellemzően kb. elég volt, hogy a nő bájos meg tiszta és erényes, addigra ma már lényegesen nagyobb elvárások vannak a nők felé. Nagyon sok férfi olyan nőt keres, aki valóban a társa lehet.

Márpedig ha az ismerkedés során azt látja, hogy az adott lány nem képes egyenrangú félként hozzáállni az ismerkedéshez, akkor az elég egyértelmű jele tud lenni annak, hogy az adott lány nem tud felnőni ehhez a feladathoz.

Utolsó, kifelejtetted, hogy régen a házasság előtt nem volt szex, és ha egy férfi udvarolni kezdett egy tisztességes ház lányának, az egyértelműen azt jelentette, hogy házastársat keres. Ugyanúgy ha a nő jeleket adott egy férfinak, az is arra vonatkozott, hogy elfogadná férjéül, nem dugópajtinak.

És ha esetleg egy férfi udvarolt egy rendes lánynak, de később kiderült, hogy feleségül venni esze ágában sincs, akkor azt házasságszédelgőnek nevezték, elítélte a társadalom, kiközösítették a társaságból, és esélyes volt, hogy a nő férfirokonai megvárták a sötét utcán és jól helybenhagyták.

Emiatt a férfiak alaposan meggondolták, hogy kinek és hogyan udvarolnak. így nem kellett egy komoly szándékú férfinak 50 másik "annyira nem jön be, de egy menetre jó lesz" jellegű pasassal versengenie.

Mindenki írja, hogy mert a nők rosszul választanak, stb., de akkor azt is vegyük észre, hogy régen csak a komoly szándékúak között 2-3 között kellett csak válogatni, nem 50-100 között. Ez szintén újkeletű dolog, és a hollywoodi filmek sajnos nem adnak jó támpontot, hogy mi alapján válogasson egy nő, pedig mindenki ezeken nevelkedik.

"Futni utána" meg erőltetni nem csak hogy nem kell, de felesleges, fordított esetben egy nőt is nagyon zavarna, ha egy neki nem szimpatikus férfi ostromolja 7/24-ben.

De ahogy többen is leírták, a férfiak nagy része nem gondolatolvasó, ekkor főleg ha kissé visszahúzódóbb, érdemes lehet a nőnek megtenni az első pár lépést, ez nagyon nagy önbizalomnövelő is lehet a férfinak.

#17: Ez szerinted hány nőt hat meg? A sok buta folyton retteg, hogy "visszatér a régi világ", amikor "minden nő el volt nyomva", holott ez így hülyeség, mert attól, hogy nem volt nyitott minden pálya előttük, rengetegen igenis nagyon szerették a feleségüket, tisztelték, érdemes elolvasni pl. különböző levelezéseket - akár nemesemberekét, akár mondjuk I. világháborús közkatonákét -, ott sok minden megtalálható. És a nők sem voltak egy az egyben szentek, rengeteg peres irat, egyéb bejegyzés szól arról, hogy a nők elhagyták a férjüket, családjukat, esetleg qrválkodásért álltak bíróság elé. Normális esetben mindenkinek megvolt a maga szerepe, és az sem igaz, hogy egytől egyig minden nő egy kikényszerített házasságba került bele, meg hogy minden férfi megverte és megalázta a nőket. Ezt csak a hülye feminista propaganda hirdeti, nyilván akkor is volt házasságtörés, erőszak, de volt szeretet és törődés is. Amúgy azt sem veszik figyelembe, hogy aki akarja, az a mai "felvilágosult" és "egyenrangú" világban is simán megverheti vagy megalázhatja az asszonyt.

A másik dolog meg az egyenrangúság és a nemi szerepek kifacsart értelmezése. Ha azzal jössz, hogy te férfiként nem segítesz a házimunkában, a gyereknevelésben, akkor bunkó paraszt vagy, hiszen egyenrangúság van, és eltűntek a nemi szerepek, tehát kötelező besegítened. Viszont ha pl. a kezdeményezésről van szó, akkor meg azzal hárítanak a nők, hogy "ez a férfiak kötelessége", vagyis mégsem tűntek el a nemi szerepek. Akkor most hogy is van ez? Ha akarom, vannak nemi szerepek, ha akarom, akkor nincsenek? Ha akarom, akkor egyenrangú vagyok a férfiakkal, ha akarom, akkor meg nem?