A párkeresésnél a kompromisszum és az elfogadás csak a belső értékekre korlátozódik?

Ez attól függ, hogy te mit keresel?

Ha csak szexkapcsolatokat, gyors váltásban egymás után, akkor igen, pontosan így van. A külső a fontos, mert a testét használod, a belső lényegtelen, mert azzal úgyse "találkozol".

Amennyiben valaki normális kapcsolatot keres, ott a belső lesz a fontosabb. Ami nem azt jelenti, hogy akármilyen bányarém genetikai hulladékkal összejön, akihez nem vonzódik. Hanem azt, hogy a jellemhibákat nem fogja elnézni csupán az előnyös külső miatt.

Elvégre a jó kinézet csak a figyelemfelkeltést és a vágyakozást szolgálja, de együttélésnél a jelleme a döntő.

Szerintem mind a külső, mind a belső tekintetében van határa a kompromisszumnak mindenkinél és egyénenként változó, hogy ez a határ hol húzódik meg.

A kompromisszum és az elfogadás onnantól dominál, ha már kapcsolatban van valaki: a meglévő kapcsolatban lehet összecsiszolódni az elfogadás révén.

De hogy mi az a bizonyos "beugró", ami ahhoz kell, hogy egyáltalán létrejöjjön a kapcsolat, mindenkinél más.

Szerintem ez pont fordítva igaz. Idővel mindenki "csúnya" lesz, lássuk be.. erre alapozni egy kapcsolatot marhaság lenne. Viszont belsőre meg NAGYON fontos, hogy jól összepasszoljunk, különben meg se érjük, hogy lássuk egymást megöregedni.

Az én ideálom: magas, vékony, szőkésbarna rövid haj, világos szem, borotvált arc. Ehhez képest a párom: alig magasabb nálam, izmos, fekete hosszú haja, barna szeme, és szakálla van. :D MINDENBEN az ellentéte az ideálomnak, mégis oda-meg vissza vagyok érte, iszonyat jó pasinak látom (plusz belsőre is tökéletesen összeillünk)

Neki meg a nálam árnyalatnyival teltebb, hosszúhajú lányok jöttek be mindig is.. (nekem állig érő hajam van)

Sokszor poénkodunk, hogy fúúj, sose jönnénk össze egymással :D

Nem.

Sőt, ami azt illeti, sokkal szigorúbban nézem a belsőt. Egy sz.r ember sose fog megváltozni - már abban a korosztályban, amiben én keresgélek. És egy hulladék jellemmel nem tudok mit kezdeni. Hogy kicsit pocakos, hogy kopaszodik vagy mittudomén, az a legkevesebb. Nekem is lesznek ráncaim előbb-utóbb, hiába a remek genetika, amit Anyumtól örököltem. Én sem vagyok tökéletes. Miért várnám el tőle?

De szeretem, becsülöm, odafigyelek a másikra. És ezt én is elvárom. Illetve nem is, hiszen megkapom tőle, tehát el sem kell várnom. :)