Ti milyen kompromisszumokat kötöttetek a párkapcsolatotok érdekében?

Idegen országban telepedtem meg, beilleszkedtem és megtanultam a nyelvet (vagyis még tanulom:)). abszolót megérte, mert Ő az első aki mellettem áll, nem megy kázni a legelső gondnál hanem jön és segít (ahogy én is).

Nem bántam meg. Néha fáj hogy távol kell élnem. én mindig magyar családot szerettem volna, de örülök hogy így alakult, nem kell rettegnem, mikor csalnak meg :)

Semmilyen kompromisszumot nem kellett kötnöm.

Kölcsönösen elfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk, egyikünknek sem kellett lemondania semmiről.

Néha még nőkkel is szóba álltam, a siker érdekében.

Megbántam-e? Meg.

26/F

Komoly kompromisszumot nem kellett kötnöm a párommal, ha kölcsönös az odafigyelés, és hasonlóak az alapelveink.

Előtte volt elég komoly "kompromisszumokkal" terhelt kapcsolatom. Nem érte meg, az ilyesmi csak ideig-óráig működik nekem, mert ha folyton csak gyűlik a feszkó, akkor abból harmónia nem lesz.

Én az idővel pont nem elfogadóbb lettem Húsz évesen még görcsöltem a párom elvárásain, most, túl a harmincon eszemben se lenne azokat a dolgokat elviselni, teljesíteni. Örülök, hogy találtam egy tökéletesen hozzám illő partnert, akinek a gyengéit, rossz tulajdonságait elfogadni pont nem jelent kompromisszumot, de ha nem lenne, akkor se vergődnék olyan kapcsolatokban, mint fiatalabb koromban. Inkább elégedetten egyedül lennék.