Miért van az, hogy nagyon sok lány,23-25 éves kora előtt már szinte együtt élt 4-5-6 stb évet valakivel, akit még a szakítás után is több évvel is nagyon szeretnek, és a közbenső férfiak ezeknek az áldozatai?

Volt pár ilyen lány nálam is és tényleg nem fogom fel.

Nekem 2,5 éves kapcsolatom volt, ahol a szakítás után még szerelmes voltam egy darabig és a mai napig néha gondolok a lányra vagy recskázok rá. De attól még tovább tudtam lépni és azóta is volt kapcsolat, voltak szexpartnerek.

A legtöbbször az a legdurvább, hogy valamiben egyértelműen szuperjó, top 5%-ban (vagyonra, tökösségre, férfiasságra, kinézetre) lévő pasi az ilyen illető. Magyarázzák hogy szeretik, de még lehet maguknak sem ismerik el, hogy a szeretetük a férfi iránt a férfi lazasága, vagy külseje, vagy ambíciói miatt van.

Viszont az túlzás amit írtál hogy ezzel más férfiaknak tesznek be. Én nagyon sokat ismerkedem és még csak pár ilyen lánnyal találkoztam sok-sok év alatt. Inkább azért maradnak meg az ilyenek is, mert ők a kivételek.

Ha ilyen nőt találsz, akkor hagyni kell a fenébe és olyat keresni aki teljesen készen áll egy új férfi befogadására magába, minden értelemben.

25/F

Most ez így wtf kategória.

Most az a problémád, hogy a lány hosszú kapcsolatban volt előtted( 3-5 év stb)?

Mert most mit szeretnél: Hogy össze-vissza kúrjon bulikban helyette, vagy netán azt, hogy tartogassa a szüzességét a házasságig?

Komolyan nem értem a problémát. Mindenkinek vannak exei, gondolom neked is.

Az emberek nem véletlenül szakítanak, általában annak oka van, ha nem működik. Normális esetben nem vágyódik vissza pláne nem évek után- az exéhez valaki. Most kifogtál ilyet, ez van.

3: Mit nem értettél? Csak a kérdés leírása és két válasz beszélt erről folyamatosan.

Az a baj, amikor valaki nem tud túllépni az exén, akivel nagyon-nagyon sok ideig volt együtt. Amikor a szakítás után még akár évekig is csak a régi párja jár a fejében és

A, évekig nem akar új kapcsolatot

B, lesz új kapcsolata de közel sem szereti úgy az új embert, mint a régit és sokszor a régire gondol az új kapcsolata mellett is

Rengeteg ilyet is olvasni, hogy "Jaj együtt vagyok 1 éve a barátommal, de még mindig az a srác jár az eszemben akivel két éve szakítottunk és előtte másik két évet voltunk együtt egymással". Érted már?

"Miért jó ez, hogy iszonyat sok lány, már 20-on 1-2 évesen is túl van x szakításon, hosszú kapcsolaton, sérültek lesznek, stb."

"A gond csak az hogy ma már szinte egyik sem bír várni még 20 éves koráig sem, így aki nem egy tinit akar az csak ilyenek közül válogathat..." (Tudom kérdező, hogy nem te írtad ezt, de kapcsolódik hozzá.)

Tán meg kéne becsülni a lányokat... Egy férfi ismerősöm, aki amúgy jobboldali, család, kereszténység, tradíció stb. értékekben hisz, 30 évesen kidobta a barátnőjét, mert hogy ő még csajozni akar. Mondanom sem kell, hogy az azóta eltelt öt év alatt se komoly kapcsolata se kalandja nem volt, csak bénázás. Ez az érem másik oldala, erről se feledkezzünk meg.

Amúgy meg miért a 20 a mágikus határ? A 16-ot azt megérteném, de a húszéves az már két éve nagykorú, mégis mire várjon? Rááááád? Aki leszakítja a féltve őrzött virágot aztán úgyis eldobja? Persze ez nem biztos, de garancia sincs rá, hogy nem így lesz.

A témához kapcsolódóan: ismerek egy lányt, aki képtelen volt elfelejteni az exét, és az új barátjának az életét pokollá tette az exhez való hasonlítgatással, a srác meg gyenge volt a szakításhoz, összeházasodtak, van már két gyerek, építkeznek... Egy megoldás van: erősnek kell lenni és kilépni a kapcsolatból, sürgősen. Megelőzni ezt nem lehet, mert felnőtteknél nincs múlt nélküli ember.

Amúgy az előző asszonyok szellemi is kísért, nehogy azt higgyétek, hogy nem. Az én barátomat az exei nagyon meggyötörték, emiatt nekem gyakran extra tapintatosnak kell lennem, plusz voltak olyan dolgok, amiket a kapcsolatunk elején még nem tudtam neki megadni, de az exei igen. Borzasztó érzés volt kevesebbnek érezni magam náluk. Szerencsére ez már a múlt.

"Az első komoly kapcsolat nagyon meghatározó, és nem véletlen számított mindig is értéknek a szüzesség." Van benne némi igazság, de ez így egy kicsit ezoterikus bullshit. Azért ekkora mágikus hatása nincs az első kapcsolatnak, inkább csak annyiról van szó, hogy a múlt nem múlik el nyomtalanul. Anekdotikus érvelés tudom, de akkor is leírom: én az első barátomon elég hamar túltettem magam, az a lány, akiről fentebb írtam pedig a negyedik exét nem bírja kiverni a fejéből. A szüzesség pedig a zabigyerek és a kakukkfióka kivédése miatt volt fontos, nem azért, mert egy mágikus elszakíthatatlan kötelék marad a két ember között, amit az új szerelem nem tud elszakítani.

Amúgy szerinted második válaszoló mit kéne tenni? Mindenkinek összeházasodni élete első párjával? Gondolom te sem vagy már együtt az első barátnőddel, nem véletlenül. És abban is biztos vagyok, hogy egy nőnek sem mondanád, hogy inkább ne feküdjünk le, mert

a szüzesség érték, és én egy értékekben hívő ember vagyok és nem akarlak értéktelenné tenni.

Újra visszatérve a kérdésre: ezek a lányok jellemgyengék. Nem lehet velük mit csinálni, nincs bélyeg a homlokukon, hogy távolról felismerd őket, annyit tudsz tenni, hogy nem hagyod magad kihasználni. Sajnálom kérdező, hogy ilyeneket éltél át és ekkora tömegben. Tudom milyen érzés, nálam szerencsére jól sült el, mert felül tudtam múlni az exeket.

"Tán meg kéne becsülni a lányokat..."

Talán várhatnának egy kicsit arra aki tényleg megbecsüli őket. Mert hidd el, akiket zavar az előéletük, azok nagyon komolyan vennék a kapcsolatukat is. Az az ismerősöd pedig akiről írtál le merném fogadni hogy "a múlt az a múlt, csak a jelen számít" típus.

A 20-at csak azért írtam mert kerek, és azért nem telik el olyan túl sok idő addig a nemi érés után. Azt megérteném hogy 30-hoz közel már feladja egy nő és mindegy csak legyen valaki alapon összejön valakivel, de sok lány már 15-16 évesen elkezd kapcsolatosdit játszani és ez szinte soha nem végződik jól.

"A szüzesség pedig a zabigyerek és a kakukkfióka kivédése miatt volt fontos"

Lehet hogy én fölé lövök, de te meg alá. Ennél azért mindenképp többről van szó, úgyhogy inkább valahol a kettő között kellene keresni a megfejtést. De ez most hosszú lenne...

"Amúgy szerinted második válaszoló mit kéne tenni?"

Türelmesen várni a megfelelő partnerre és jól választani elsőre. Megoldható, csak ehhez előbb fel kéne nőni.

"Gondolom te sem vagy már együtt az első barátnőddel, nem véletlenül."

Tévedsz.

"És abban is biztos vagyok, hogy egy nőnek sem mondanád, hogy inkább ne feküdjünk le, mert a szüzesség érték, és én egy értékekben hívő ember vagyok és nem akarlak értéktelenné tenni."

Nem így fogalmaznék, de kb. ezt mondanám. És éppen ezért nem érzem fair dolognak hogy ezt senki nem tudná viszonozni...

"Lehet hogy én fölé lövök, de te meg alá." Igazad van, a kontraszt miatt mondtam így, mert utálom a mágikus gondolkodást.

Amúgy értem a gondolatmenetedet, és ha hiszed, ha nem, alapjáraton egyetértek veled. Tényleg az volna a jó, ha az emberek viszonylag kevés kapcsolat után hamar megállapodnának, nem okoznának egymásnak fájdalmat és inkább közösen építenék a jövőjüket. Ezt a célt fel lehet festeni a horizontra és törekedni is kell rá, de tökéletesen soha nem fog megvalósulni, és ennek nem a dekadencia az egyetlen oka, hanem maga az élet.

Azt írod fel kéne nőni, és utalást teszel rá, hogy te megvalósítottad ezt a célt - ennek őszintén örülök. Ami nem tetszik, az a szavaidból áradó gőg. Úgy teszel, mintha csak az egyénen múlna, hogy mi lesz a párkapcsolatából, és te ügyes és okos vagy, mert megcsináltad, más meg vessen magára. Mint amikor egy makkegészséges ember lenézi a beteget. "Az egészség elérhető, csak abba kéne hagyni a betegséget." Kb így hangzik amit mondasz. Gondolom nem újdonság, ha azt mondom, nem minden betegség fakad az életmódból, van akinek ezt dobta a gép. A párkapcsolattal ugyanez van, konzervatív, óvatos, jólelkű emberek is ráfáznak néha. Ne nézd le annyira azt, akinek van néhány zátonyra futott kapcsolata. Az ember néha rosszul választ. Veled még soha nem történt meg? Sosem parkoltál rossz helyre, sosem vettél romlott árut (pedig a címke szerint jó volt), sosem vittél vissza típushibás telefont?

A párkapcsolati státuszodat illetően kicsit össze vagyok zavarodva. Először úgy tűnt, hogy még mindig az első barátnőddel vagy együtt, de aztán az utolsó mondatod elbizonytalanított a feltételes mód miatt. Akkor most mi a helyzet? És ha nem veszed tolakodásnak még egy kérdés: házasság után tervezel lefeküdni a barátnőddel? Addig te is önmegtartóztató lennél, vagy...? Őszintén kíváncsivá tettél, mert ritka az olyan ember, aki nem bort iszik és vizet prédikál.

A kissé talán támadó hangvételért ne haragudj, de az elmúlt időben sok példát láttam arra, hogy normális értékrendű emberekkel bántak el szintén normális értékrendűnek tartottak. És normális alatt ne a maira gondolj, hanem ilyen múlt század elejire, mindezt hangosan és harcosan képviselve. Vannak olyan csapások, amiket minden elővigyázatosság ellenére sem tudsz kivédeni, legyél bármennyire is felnőtt.

Még valami: "Talán várhatnának egy kicsit arra aki tényleg megbecsüli őket."

Ez a legidegesítőbb tanács valaha. :D Soha senkit nem vigasztalt még meg. És mégis meddig kéne várni? A kérdező mire várjon még? Neki is azt mondod, hogy "Látod-látod, nem vártál eleget a rendes lányokra, most itt a büntetés"? #2 hozzászóló, én valahol mélyen értem amit mondasz, a fő mondanivalóval még egyet is értek, mert én magam sem vagyok egy férfifaló típus, de az érvelésed számomra az utópia szintjén mozog.

Nem arra akartam utalni hogy nekem ez már összejött - mert sajnos még nem. Úgyhogy nem gőg az amit érezhettél, hanem inkább csak egy kis düh, amiatt hogy egész egyszerűen nincs és nem is volt még egy lány sem aki szóba jöhetett volna. Szóval nem volt még egyébként senkim, de mégis mit csináljak ha csak annyiból áll (és állt mindig is) a választék hogy

1: van valakije,

2: több valakije is volt már,

3: a kutyának sem kell?

18-20 felett meg aztán tényleg nincs már más. :\

Egyébként igen, bármilyen hihetetlen, ha a kiszemeltem is benne lenne, akkor simán várhatnánk vele addig is. Nekem nem okoznak túl nagy gondot. Mondjuk én nem kötném dátumhoz vagy ilyesmihez, csak ahhoz hogy előbb teljesen biztosak legyünk abban hogy egymást akarjuk (ez mondjuk azért nem 1-2 hét). Hülyeségnek tűnhet, de arra is megvan az okom hogy miért mennék bele, de ezt is hosszú lenne most leírni...

"Talán várhatnának egy kicsit arra aki tényleg megbecsüli őket."

Ez pedig nem a kérdezőnek lett volna tanács, hanem csak arra írtam amit te is említettél, hogy sok lányt nem is becsülnek meg igazán. Mert mégis mire számít az aki összejön az első hülyegyerekkel aki kellőképp nyomul? Mert általában ez szokott történni, ezután pedig már csak hülyegyerek-exestül mehet bele a következő kapcsolatba valaki, még akkor is ha idő közben már teljesen kiábrándult belőle.

Tudom amúgy hogy nincs túl nagy esély arra hogy összejöjjön amit akarok, de amíg van valamennyi addig azért kitartok mellette.

4-es ( és 1-es egyben)

Köszi, p*sztmeg a lepontozást, én elsőre is értettem miről szól a dolog, de úgy látom az értelmező olvasás itt is megy.

Normális esetben nem vágyódik vissza az exéhez valaki

- Ezt is írtam, és tartom is. És mindenkinek vannak általában exei.

Vagy tán épp ezért játszik egy 30 éves a 22 évesekre? Ő akarsz lenni az első? Fogadott volna akkor cölibátust ő is.

Ismerek olyat is, akinek meg kimondotta szar volt az első kapcsolata, de még ha nem, akkor is le kell tudni zárni.

Az meg hogy te mai napig recskázol az exedre, szintén nem általános mindenkire. Sokan vannak, akik nem vágyódnak az ex után, még ha hihetetlen is.

A kulcs abban van, hogy mondjuk nem kell kapcsolatból-kapcsolatba ugrálni, mert kényszeresen félünk egyedül lenni.