Az összes csajozos könyv mehet a kukába mert abból nem lehet megtanulni csajozni?

Mi van azokkal, akik sikeres sportolók vagy a karrierjükben szárnyalnak, és még sincs önbizalmuk a nők terén?

Önbizalmat a tapasztalat ad, használható tapasztalatot pedig úgy lehet szerezni, ha van egy iránymutató dolog, ami vezeti az embert, különben nem a megfelelő következtetéseket vonja le a tapasztalataiból és nem fejlődik (rosszabb esetben visszafejlődik). "Oké, csak menj oda nőkhöz beszélgetni." Ha valaki úgy megy oda, hogy szinte könyörög, hogy álljanak vele szóba, azt legtöbbször lepattintják (sokszor durván). Ha nincs előtte egy iránymutató dolog, hogy mondjuk "ne a nőkből akarj önbizalmat meríteni, csak kezeld őket haverként, de mutasd ki kulturált keretek között, de bátran a szexualitásodat (szemkontaktus, érintés) és ne kérj ezért bocsánatot, mert férfi vagy", akkor jobban fogja tudni, mit rontott el legutóbb, nem veszi magára a visszautasításokat és legközelebb máris eredményesebb lesz.

Nagyon rá vagy gerjedve erre a "menőcsávó" kifejezésre. :D Akitől én szoktam előadásokat hallgatni és rengeteget segített, az egy alacsony, kopaszodó, vöröshajú, szakállas, saját bevallása szerint valószínűleg enyhén Aspergeres fickó, aki őszintén beszél arról, hogy milyen nehézségei voltak és vannak és egyáltalán nem fäszacsávóként állítja be magát, hanem képes önmagán viccelődni és a sikerei mellett bőven beszél a kudarcairól is. Mivel rengeteg dolgon keresztülment fiatalkora óta, sok mindent látott és kellő tapasztalattal rendelkezik, számomra hitelesebb, mint egy szobatudós, aki egy laborban egereken kísérletezve állít fel különböző teóriákat a férfi-nő kapcsolatok mibenlétéről. :D

#31

Aha, szóval aki arra tette fel az életét, hogy pszichológiát tanuljon (és mellette nyilván neki is voltak saját tapasztalatai az életében), az kevésbé ért hozzá, mint hogy valakinek összejött 5-10 csaj :D

Amúgy az a baj, hogy egyszerűen nincsenek haveri társaságok. A fiatalok nem "lógnak" együtt suli után, hanem otthon dumálnak facebookon, és nincs rá lehetőségük, hogy tét nélkül, csak úgy beszélgessenek emberekkel, köztük lányokkal is. Persze, hogy sokan nem mernek szólni másokhoz, meg idegeneknek tűnnek neki a lányok, mert egyszerűen nincsenek szocializálódva. Onnantól tényleg marha nehéz leszólítani valakit, hogy az alapvető ember és ember közti kommunikáció is döcögősen megy.

Mint írtam, az iránymutatás oké, de még mindig neki kell megdolgoznia érte, hogy a gyakorlatban is működjenek a dolgok. Azt hiszem, ez egyértelmű.

Nekem 1-2 ismerősöm van csak, aki sikeres sportoló, vagy szárnyal a karrierje, nekik egész egyszerűen nincs idejük és/vagy igényük egy kapcsolatra. Önbizalmuk szerintem lenne. De nincs szabadidejük, valamint náluk is áll, hogy nincsenek rendesen szocializálódva. Átesnek a ló túloldalára, TÚL komolyan veszik a sportot/karriert, nincs idejük egyáltalán az emberekre, nem még egy potenciális párra.

Hát nézd, példákat én is tudok mondani. Van az ismerőseim között olyan, akinek volt öngyilkossági kísérlete, van olyan, akinek alkoholisták a szülei, stb, mind marhaságnak tartják az ilyen tanult csajozást.

Vagy ott van pl a párom, volt egy bénulásos betegsége kamaszkorában, igazából bele is halhatott volna, de "csak" kerekesszékbe került egy időre, aztán újra meg kellett tanulnia járni, de még mindig "furán" mozog, a keze pedig rettenetesen remeg. Kap is miatta fura pillantásokat, és remélem nem kell nagyon kifejtenem, hogy miért nem volt nagyon sikeres a lányoknál. Nem rohant noname könyveket olvasni, hogy na majd abból jól megtanulja, hogy hogyan kell mindenkit felszedni... Magával foglalkozott, kitanult 2 szakmát, nagyon jó lett bennük, emellett foglalkozott a haveri társaságával, ahova véletlenül én is odacsöppentem, a legelső találkozásunkkor épp azt veséztük ki, hogy milyen lenne már, ha a repülőkből csak úgy kidobnák a wc tartalmát, szóval nem mondhatni, hogy nagyon ráfeszültünk volna a helyzetre. Sokáig ismerkedtünk haverként, szép lassan egyre közelebb kerültünk egymáshoz, aztán egyszer az egyik összejövetelen megcsókolt, mikor kettesben maradtunk. Ennyi. Nem kellett taktikázni, nem kellett mások tippjei alapján bohóckodni, csak annyi kellett, hogy megismerjük egymást, mint két emberi lény, aztán szép lassan kialakuljon a vonzalom, és csak akkor mozduljon rám.

Az ilyen kényszeres "mi most találkozni fogunk, randizni fogunk, ahol így meg így fogok viselkedni, hogy jó benyomást keltsek, aztán ágyba viszlek" típusú ismerkedéstől mindig is a hideg rázott. Az előző barátommal a legelső beszélgetésünk arról szólt, hogy mindkettőnk feneke hogy elzsibbadt a sok üléstől...

Az a baj, hogy sok pasi annyira túlbonyolítja a dolgot, pedig csak kell egy kis önismeret, és önbizalom, hogy merj beszélgetni egy másik emberrel, onnan meg csak dumálni kell, aztán vagy lesz több, vagy nem. Csak sokan teljesen ráálltak a futószalag-módszerre, 2 perc alatt akarják eldönteni, hogy valakiből vajon lesz-e életük párja. Aztán persze, hogy sok lesz a pofáraesés. Nem is igazán tudom, hogy mit várnak. Pl idegen leszólításánál egyrészt NAGYON jól eltalált szöveg kell, másrészt ott is érdemesebb szerintem lazábban kezelni, mintha csak haverok lennénk, nem pedig valami görcsös, izzadtságszagú "MOST AZTÁN FELSZEDLEK" stílusú beszélgetéssel nyitni, az olyan erőltetett és unszimpatikus...

Nem kellenek betanult szövegek, mert nem ezektől leszel sikeres, hanem attól, aki VAGY (ahogyan te is írtad a példákban). Ezek a könyvek, előadások, hanganyagok - mint írtam - nem betanult szövegekkel operálnak, hanem a gondolkodásmódodat fejlesztik, nyilván adnak pár kezdeti "taktikát", hogy ne az legyen a probléma, hogy "mit mondjak", ahelyett hogy az előtted álló nőre figyelnél. Pont azért, mert az ismerkedés végső soron azon múlik, aki vagy és nem azon, hogy mit csinálsz vagy mondasz, egy számodra ismeretlent is sikeresen meg lehet szólítani a legbanálisabb szövegekkel is.

Szóval itt nem taktikákról, meg sémákról van szó, amivel a nőt egy gépként kezeljük (max. nagyon kezdőknek adnak ilyesmi tanácsokat, de ott sem a szöveg a lényeg, hanem hogy szegény egyáltalán tudjon mit mondani - amíg rá nem jön és meg nem tapasztalja, hogy nem az a lényeg, mit mond).

"A kérdező kommentje:

"A nők jobban tudják, hogy általánosságban milyen "kell", hogy legyen egy pasi. "

KIZÁRÓLAG JÓKÉPÜ ÉS SÁRMOS"

Ha az eddigi eszmecseréből ennyit sikerült leszűrnöd, akkor tényleg ne "csajozós" könyvekkel kezdd az önfejlesztést.

Kérdező, ebben pl van igazság VALAMENNYIRE, hisz mindenki olyan partnert szeretne maga mellé, akihez tud vonzódni. De ennyi az igazságtartalom, nem több. Az ízlések lehetnek ám eltérőek, sőt, azok :D Pl a legjobb barátnőm pasija nekem "bottal se" kategória, ő meg odáig van érte, és lehet ő is csúnyának látja az én barátomat, akit meg én a világ legjobb pasijának látok.

Hogy szemléltessem, hírességeket tudok felhozni példának: Szerinte Kit Harington jóképű, szerintem ritka irritáló, tenyérbemászó arca van. Vagy szerinte attraktív Jason Derulo, Adam Lambert, Kállay-Saunders András, vagy Channing Tatum.... hát, ha csak külső alapján kéne ítélni, akkor én inkább halnék meg, mint hogy velük legyek :D

Akik szerintem nagyon jól néznek ki hírességek: Adam Driver, Yoann Lemoine, Mike Shinoda, Winston McCall, Serj Tankian, Anders Fridén, stb. Na, ő meg őket szólja le sorra.

Akkor döntsd el, hogy most akkor ki is a jóképű :D Nincs általános válasz, személyes preferencia van. NEM LEHET egyértelműen kijelenteni valakiről, hogy ő aztán jóképű, aztán kész, mert lehet, hogy én a nyálamat csorgatom rá, más meg hányingert kap, ha rá néz...

Ja, hogy neked új infó, hogy a nők is képesek kívánni és élvezni a szexet? Ez új infó :D

AMúgy:

1. Nem szexuális indíttatásból választok párt, legalábbis nem kizárólag. A szex fontos része a kapcsolatnak, de nem csak ennyiből áll.

2. Én soha nem szidtam a férfi nemet, amiért csak szexet akarnak. Van aki igen, azokról ugyanaz a véleményem, mint az összes nőt k..vának tekintő pasikról, idióta általánosítgató megkeseredett rosszindulatú emberek.