Szerintetek mi történhetett?

Hónapok óta nem csöppent senki az életembe, magányosan éltem, mert 3 éve volt egy nagy törés az életemben. Ismerkedni ismerkedtem, de mindig a megszokott kis életemet választottam a felesleges problémák helyett.

Aztán betoppant az életembe Á. (f/29), aki ugyan jóval fiatalabb tőlem, de épp olyan, amilyen pasit elképzeltem magamnak.

Az első randink szexkapcsolat-szerűen indult, ugyanis a megbeszélt vasárnapi mozizós randi előtt már nem bírt magával és feljött egy üveg bor kíséretében "DVD-zni" hozzám. Nagyon jól sikerült éjszaka volt, itt is aludt, csillogó szemek végig, éreztem, hogy semmi baj nem lesz. Aztán utána lett "igazi" randink is, amolyan meseszerű, karácsonyi forgatagos-forralt borozós, összebújós, szerelmes, majd utána többször együttalvós is. Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, aztán mégsem így alakult.

Én úgy vélem, a háttérben lehet egy srác, akivel 2,5 éve ismerkedtem, és kiderült, hogy Á. legjobb barátja. A srácról (legyen a monogramja mondjuk G.) annak idején kiderült, hogy jóformán csak azért ismerkedik, mert szexet akar, én pedig nem ezt kerestem, így egyik napról a másikra felszívódott, mivel kiderült, hogy a szüleink egy baráti társaságba járnak, szerintem nem mert kockáztatni, bár ez így utólag jól is jött ki. Azóta G. többször megkeresett érdeklődés szinten, de nem történt még egy randi sem.

Szóval ott tartottunk, hogy G. és Á. egy hete tartottak egy közös baráti találkozót, Á. elmesélte neki, hogy velem randizgat, és állítólag erre G. nem mondott semmit.

Mégis innentől kezdve Á. meglehetősen megváltozott. Elmúlt az a kis kedvesség, amit imádtam benne, felületessé vált.

Nálam szokás, hogy december elején feldíszítem a lakásomat, fát állítok, ennek szimbolikus jelentése van számomra. Ő pedig durván számon kért ezért, mert szerinte csak a hülyék állítanak fát ilyen korán, nagyon csúnyán, órákon át feszegette a témát, hiába jeleztem neki, hogy ezzel engem megbánt.

Aztán mikor ennek vége lett, írtam Neki, hogy ne veszekedjünk már, szeressük egymást, majd visszaírt, hogy a szeretet szóról még korai beszélni és nekem fogalmi zavaraim vannak... :(

Megkérdeztem, mikor talizunk, mire az volt a válasz, hogy még nem tudja, mert hétfőn dolga lesz délután, kedden fodrászhoz megy, TALÁN szerdán, de még nem tudja igazándiból. Már ez is zokon esett, hiszen ha valakit nagyon látni akarunk azzal találkozni akarunk minél hamarabb, pl. fodrász után is vagy tényleg bármikor (15 percnyire lakik tőlem).

Hétfőn este megcsörgettem, mert valamit szerettem volna beszélni Vele, erre kinyomta a telefont, majd jött az üzenet, hogy "moziban vagyok".

Én azzal egyetértek, hogy nem kell folyton egymás fenekében lennünk, de egy bizalmi kapcsolathoz szerintem talán hozzátartozik az, hogy mondjuk azt a másiknak, hogy este programom van, moziba megyek, de utána beszélünk majd... és én ezután finoman, de határozottan számon kértem emiatt. Elmondtam Neki, hogy nekem is van múltam, nekem is kell egy bizalom, s nem azon munkálkodik, hogy ezt megalapozzuk. Ő meg azzal jött, hogy én egy hisztis nő vagyok, mint a többi, féltékenykedek, mert moziba ment (nem hittem, hogy nővel), és ne hasonlítsam a többi pasihoz őt (ő persze megtehette ezt velem...)

És szerinte ezzel én mindent tönkretettem, hogy túl korán így elkezdtem hisztizni, ő ezt sosem tudná feldolgozni, mindig attól félne, mikor esek a torkának ismét.

Én úgy érzem, nem bántottam, csupán csak meg szerettem volna beszélni vele, nekem mettől meddig tartanak a bizalom határai.

És mikor közölte velem, hogy mi konkrétan nem is jártunk együtt, mert nála ez úgy megy, hogy leül a leányzóval és megbeszélik, hogy innentől együtt járnak, elszakadt bennem a húr és közöltem, hogy úgy tűnik, mi sosem leszünk egy hullámhosszon... én ajánlottam fel a szakítás lehetőségét, mert annak semmi értelme, hogy a sebekkel folytassuk ezt az egészet. Még írt, hogy nagyon hiányzom neki, megvallom, nekem is Ő :( azóta semmi...

Szerintetek ez hol csúszott el?