A 20-30 éves pasik egy része miért viselkedik úgy, mint egy megkeseredett vénasszony?

Érdekes kérdés. Akik álralánosításra panaszkodnak, azoknak felhívnám a figyelmét a kérdésben lévő 'egy része' fordulatra:)

Hogy reagáljak: Amiről írsz, az messze nem annyira általános, mint amennyire annn ak beállítod. Itt gyk-n van 5-6 szerencsétlen, akik vég nélkül,megunhatatlanul nyomja az általad leírtakat. És igazad van,az benne a legrosszabb, hogy nem azért írnak,hogy panaszkodjanak(ezzel is lenne bajom,mert ez nem az ittsirankozz.hu) hanem azért, hogy mérgezzenek. Hogy másba is beleplántálják a hülyeségüket.

Hol lehet ismerkedni? Újabban bevásárláskor szoktam. Azon a lányon,akin látom,hogy ráér,válogat,azt bármikor,nyugodtan.

Amit sose értettem,nem egy itt siránkozó írja, hogy soha egy randija nem volt. Akkor honnan tudja, hogy milyenek a nők?:D

Kérdező!Te is nézz a világban,mert a jelenség itt általános,csak itt látod azt a részt,a való életben ez egy abszolút elhanyagolható hányad.

Szia Kérdező.

Alapvetően egyetértek veled, de meg kell jegyeznem, hogy ezek a "Miért van így, miért van úgy" semmire sem jók, nincs rájuk válasz. Vitázni lehet, de nem lesz rá egy igazi válasz, hogy azért mert. Maximum vélemények, ezért kár volt feltenned. Én alapvetően nem vagyok a híve a kérdések szidásának, hiszen erre van ez az oldal, olyasmit kérdezni, amit máshol nem merünk (legalábbis oda van írva fölül fehér betűkkel kékben), de tényleg nincs erre megoldás. Régen én is meglepődtem ezeken a dolgokon, már csak érdeklődésből nézegetem, hogy mik vannak, és nem fogsz választ kapni rá, és kibeszélni sem tudod a jelenséged, mert elküldenek az anyádba (nem olvastam el az előzményeket). Nekem elég nagyra törő céljaim vannak, annak megfelelően rendeztem be az életemet. Az elvárásaimat nem tartom irreálisnak, mert kapásból fel tudok sorolni több férfi ismerőst, aki megüti, és van közülük, akinek én is bejövök. Akinek tényleg vannak tervei az életben, az csinálja a terveit, és szarja le a lúzereket, ez az egyetlen megoldás. Churchill is megmondta, hogy nem lehet minden kutyánál megállni, és megdobálni, aki megugat, mert sose jutsz el oda, ahova mész.

Egyébként mivel régen nekem is voltak ilyen csodálkozó kérdéseim, tudom, hogy ugyanazt a 4-5 klisét kapod rá válasznak mind a 2 oldaltól. Egy idő után elfogynak a magyarázatok, ha rendszeresen olvasod ezt az oldalt, úgy ismétlődnek itt az indokok, válaszok, mint a népdalok. Nem lesz új megjegyzés sose.

Ezek a férfiak amúgy azt hiszik (meg nőben is sok ilyen van), hogy aki náluk sikeresebb, az csak oda esett, oda született. Egy-egy témakörben lehet valaki szerencsésebb, de annak meg az élet más területén van baja.

Gratulálok a másik okoskodó szarszáknak, akinek fingja sincs arról, hogy mi is történik.

30 évesen nem 10 lánynál próbálkoztam csak....

Nem számoltam, de szerintem, évente minimum 50 megpróbálok randira hívni. Ha csak az utóbbi 10 évet vesszük az már 500, és eddig csak 4 nővel találkoztam.

De szerintem a nettes beszélgetés próbálkozok túl tesznek ezen... van, hogy ha olyan kedvemben vagyok akkor rá írok 50-100 lányra (miért ilyen sok ? azért, hogy matematikailag nagyobb esélyek kapjak választ) .... így szerintem már sok ezer lányra rá írtam, lassan már nem találok olyat akire ne írtam volna rá.

Ki az Isten akar azonnal eredményt? De azért mégis ha nem megy el randizni veled az illető, honnan a fazsból ismernék meg egymást az szép hosszú ismerkedési folyamaton? ...nagyokos...

Egyetlen szarzsák ide író okoskodó szarzsák sem veszi azt figyelembe, hogy a probléma ott van, hogy esély sokan esélyt nem kapnak az ismerkedésre... ha meg esélyt nem kapnak az ismerkedésre akkor ebből jön az, hogy nincs párkapcsolat és egyre frusztráltabb és elkeseredettebb lesz az ember. Mert amikor már össze jön is egy randi vagy egy ismerkedési lehetőség, már aszt-se tudom hányadik kudarc után ott van ott van a súlya mindegyiknek. Ahhoz, hogy valakinek önbizalma legyen ezen a téren több ismerkedési szituációra lenne szüksége, mert ha néhány évente összejön egy az édes kevés, ennyi idő alatt nem lehet hozzá szokni, a pozitív eseményhez és élni vele maximális kapacitással. Így pedig természetesen jön újra a süllyesztő, bármilyen pozitív emlék is maradjon abból a randiból másfél két év alatt elvész, és mantrázhatsz bármit is magadnak itt az már nem segít.

Önbizalom terén csakis az eredmények beszélnek.

Ha meg átnéznek rajtad, nem hajlandók ismerkedni veled és nem randiznak veled akkor nincs esély az önbizalom szerzésre. Esély sincs mert nem adnak esélyt rá.

Ha meg újra próbálkozol hátha csak rossz napja volt akkor akkor meg jön a hiszti meg a sértegetés, hogy nem értesz a szóból. A végén még azért is szarul kell érezd magad mert zavarni merted őfelségét.

Persze erre a hozzászólásra jönnek a kérdések, hogy már miért kéne esélyt adnia? Akkor mi a fazsnak teszik ki a kérdést, komolyan nem értem. Szerintem ezt már le írták, sokan... a baj mindig onnan jön, hogy egyre jobban a földbe tiporják a srácok önbizalmát.

Elárulom miért picsognak és rinyálnak a férfiak állandóan az interneten.

Ha egy férfi a valóságban hangot mer adni az érzelmeinek, akkor abból a szerencsétlenből azonnal közröhej tárgya lesz, ezért a férfiak nagyobbik hányada inkább átmegy rock üzemmódba (lásd. annyi érzelmet mutat, mint egy darab kő), azonban az interneten, ahol nem kell a lebukástól félnie nyugodtan kiöntheti a lelkét.

Szerinted az elmúlt évszázadokban miért a kocsmák voltak a férfiak szentélyei? Mert csakis ott tudtak úgy beszélni az érzelmeikről, hogy azt egyetlen nő se hallja, mert hiszed vagy sem, a férfiakat nem más férfiak gúnyolják ki az érzelmeik miatt, hanem a nők. Manapság már nem kell elgyalogolnod térdig érő hóban a füstös ivóig, hogy beszélhess az érzéseidről, mert itt egy a csodás internet nevű találmány, ami lehetővé teszi, hogy megszégyenítés nélkül adj hangot annak, amiről amúgy a való életben hallgatnod kell.

A probléma az olyan sekélyes riban€okkal van, mint te kérdező, akik ugyan elvárják, hogy egy férfi beszéljen az érzelmeiről, de ha az a nyomorult ki meri nyitni a száját és beszélni mer róla, akkor kapásból jön a megalázás és a megszégyenítés. Ezért ßazdmeg, ezért picsognak a férfiak a neten. Gondolom mindebből egyetlen tetves kißebaszott szót se fogtál fel a 8 bites agyaddal és ezt a kommentet is elkönyveled egy hisztis férfi sirámának. Leszarom mit gondolsz rólam, én már rég túlnőttem azon, hogy egy harmadosztályú faszpolírozó véleménye érdekeljen.

Számomra "hangot adni az érzelmeimnek" nem azt jelenti, hogy picsogok, mint egy kislány és közben hibáztatok mindent és mindenkit, csak éppen önmagamban nem látom meg a nyilvánvaló hibákat. Ha valakinek évekig nem jön össze semmi és annyi sütnivalója nincs, hogy változtasson önmagán és a közeledési módszerén, azzal őszintén, mit lehet csinálni? Attól még nem fog vonzódni hozzá egy nő, hogy ezt hisztizve és vádaskodva leírja, ahogyan én sem vonzódnék egy groteszk módon elhízott nőhöz (aki lusta lefogyni, mert "genetikailag kövér", "bezzeg a vékony nőknek mennyivel könnyebb az életük és nem kell fogyókúrázniuk" és hasonlók), bármennyire bizonygatja is nekem, mennyire gondoskodó és kedves.

És ezt olyan férfiként írom, aki nem különösebben sikeres a nők körében (még :D). De a legkisebb sikerélménynek is örülök, a visszautasításokat pedig nem veszem magamra. Ha elmennék pl. kosarazni, ott is több ezerszer a kosár mellé dobnám a labdát, mire profivá válnék. Ilyen az élet, a kudarcaidból tanulsz és azok edzenek meg, hogy utána még inkább értékelni tudd a sikereidet. Önbizalmat pedig nem mások reakcióiból kéne meríteni, nem véletlenül ÖNbizalom a neve és nem külbizalom.

Szerintem a 19-es nagyon sok mindenben jól látja a dolgokat.

Magát a kérdést én is provokatívnak tartom ugyanakkor valahol egyet is értek dolgokkal amiket felvet.

Általában mikor itt egy férfi azzal jön hogy szegény ő mert csúnya alacsony nincs keresete stb és a nők bántják pedig ő milyen kedves rendes stb kiderül hogy nagyon nagyon mélyen van az önsajnálat és ön/világ utálat mocsarában. Egy olyan férfinek nem is nagyon lesznek sikerei (de nőnek sem) akiből árad a negatív pesszimista gondolkodás világnézet. Ebből sajnos csak egyedül lábalhat ki az ember. Persze sokat segít a környezet pozitív értékelése de amíg a környezete azt látja hogy saját magáról is úgy gondolkodik és úgy beszél mint valami ronccsról (és persze sokszor mindenki mást is utál akit jobbnak lát valamiben) a környezete sem fog másképp állni hozzá és nem fogja keresni vagy felkarolni.

A világot nem lehet megváltozni ha változás kell azt nekünk kell elkezdeni.

Ami az esélyeket illeti. Sokan nem értik (és igazából nem értem miért nem) hogy ha első találkozás alkalmával nem fogott meg az illető akkor fejre is állhat akkor sem lesz ez másképp. Ez alól persze kivétel a társkereső de én azt eleve zsákutcának tartom.

Én az első párommal úgy jöttem össze hogy éreztem hogy valami hiányzik belőle valamivel több kéne. De elhittem azt amit itt mantráznak sokan hogy elég megismerni. Fél évig voltunk együtt szerintem elég jól megismertem és az az érzés hogy valami hiányzik idővel undorba csapott át. Mivel mint férfi nem érdekelt zavart a közeledése szexuálisan. Most őszintén szerintetek ez a helyzet melyikünknek volt jó?

Persze lehet mondani hogy egy alkalomból ne ítéljek de nem egyszer volt hogy fiú barátaim belém szerettek és próbáltam rájuk mint potenciális pár tekinteni és nem ment. Pedig hetekig hónapokig figyeltem őket női szemmel elvonatkoztatva attól hogy barátok vagyunk. Ha valaki a legkisebb mértékben sem mozgat meg ott hiába ismerem meg mélyebben. Míg a mostani páromnál már az első találkozó alatt elkezdett valami kialakulni és a második alkalommal már rendesen küzdöttem hogy ne legyenek körülöttem rózsaszín repkedő szívecskék. Ez a különbség aközött hogy valakiben megvan az a plusz ami nekem kell vagy nincs.

Azzal messze nem értek egyet hogy a próbálkozót a földbe tiporják sőt én mindig értékelem a próbálkozást mert bátorságra vall. Azonban az is tény hogy ha nem utasítod vissza elég egyértelműen (főleg ha elég elkeseredett a pasi) akkor addig próbálkozik míg kénytelen vagy durvábban elküldeni akkor meg meg van sértődve.

Ami a több száz nőnél próbálkoztam és mégsem dolgot illeti azt aláírom hogy a nagy számok törvénye él és ha más nem megy hát ezzel a módszerrel is lehet operálni de szerintem a vaktában tüzelés nem célravezető. Párom például két évig egyedül volt és ez alatt 3-4 lánynál próbálkozott összesen mert ennyien érdekelték. Az ha minden nőre ugrasz aki megugorja az ingerküszöböd szerintem egyértelmű kudarcokhoz vezet.

Én a baráti társaságok vagy utazások által való ismerkedést tartom jónak amikor van egy kis idő és lehetőség szabadon beszélgetni és látja az ember hogy a másik nyitott e arra hogy ismerkedjen. De eltértem a témától.

Ami a kérdező szösszenetét illet... Vannak férfiak akikre rá illik a leírásod első fele (siránkozás nőutálat) és vannak akikre a második fel illik és van akire mindkettő. Nem feltétlen lesz valaki azért nőgyűlölő mert úgy véli tartani kéne a régi "hagyományokat" és nem minden a nőkkel szemben negatívan vélekedő gondolja hogy a nők helye a konyhában van. Az hogy sokuk céltalan az mindkét nemre nagyon igaz. Sokan csak élnek a nagyvilágban és nincs igazán okuk rá azon kívül

Bocsi véletlen elment :)

Szóval azon kívül hogy a létfenntartás működik.

Viszont minden amit felsoroltál igaz mindkét nemre igazából ha kicsit variálunk rajta mert mindkét nemben vannak olyanok akik nem tudnak vagy akarnak javítani a helyzetükön és könnyebb panaszkodni mint tenni az ügyért. Szerintem ezeken az embereken nem egy kapcsolat vagy a csoda segíthetne hanem önmaguk. Ha rátalálnának arra a pontra ahol félresiklott a dolog és újra építenék önmaguk.