Tényleg szánalmas, ha nem akarok kapcsolatot?

nem mindenkinek a párkapcsolat meg a gyerek az élete! Az lesz a szánalmas, ha majd 40-50 éves korod fölött fogsz sírni, hogy mennyire elcseszted az életedet, mert annó nem akartál semmit.

Én se akarok kapcsolatot és megmondom őszintén, hogy kicsit se érdekel, hogy erről a szüleim, ismerőseim, barátaimnak mi a véleménye! Én nem akarok és kész. Nekik ezzel 1 dolguk van, elfogadni!

Hé, rólam anno hasonló szituban 23 évesen megállapította anyám, hogy biztos leszbikus vagyok. :D Ehhez képest az, hogy szánalmasnak gondolnak, az semmi. :D

Jól mondta az előző, élj úgy, hogy neked jó legyen. Felnőtt nő vagy, ne a szüleidnek, és ne a társadalomnak akarj megfelelni.

Egyáltalán nem szánalmas.

Nincs már olyan, hogy valami szánalmas, vagy valami nem normális, ezek már egy letűnőben lévő kultúra visszhangjai csupán, amit még az idősebb generáció nyomokban magában hordoz.

Egy zűrzavaros, kaotikus világban élünk, ezerféle hatás alatt vagyunk, új hatások, régi berögzülések, mindenki bizonytalan, nem tudja, hogy mit akar, emiatt a komoly párkapcsolatok nem igazán működőképesek.

Már az is kihívás, hogy ilyen körülmények között rájöjj, hogy te magad mit akarsz igazán, vagy mit nem akarsz. Ne nehezítsd meg a saját dolgodat még azzal is, hogy azon kattogsz, hogy szánalmas-e, vagy sem.

Nem, ha neked nem kell akkor hagyjad.

Am a többség sosem bírja a másságot, nem kell felvenni.

Nem. Nem szánalmas. Az a baj, hogy sokan nem mernek szakítani a hagyományokkal és inkább a társadalmi normáknak próbálnak meg megfelelni.

Én azt mondom, hogy dicsérendő az, ha saját utadat járod. Legyél büszke magadra.

(Mondom ezt férfiként, aki majd megveszik egy párkapcsolatért.)

Én is így érzem:)

Ha valaha is esetleg kapcsolatban lennék valakivel,együtt nem élnék senkivel.

Legyen meg a kis magánszféra,járja mindenki a saját útját.

Nekem még kapcsolatom sem volt,csak láttam másokat körülöttem,amiben élnek,és hát nekem ez baromira nem hiányzik.

30/f