Más is van így ezzel, hogy a sok csalódás miatt falakat emel maga köré, amit senki nem tud lebontani?

Mindenkit lepattintok, mindenkit elküldök, senkiben nem tudok már bízni. Most jött valaki, aki nagyon próbálkozik, minden létező módon megpróbált meghódítani, finoman, határozottan és így tovább és újra meg újra elküldtem. Most már azt mondja, hogy nem akar tőlem semmit és nem fog többet rám akaszkodni, de továbbra is látom rajta, hogy odavan értem, nem adja föl, ha kell akkor azt mondja, hogy már nem úgy tekint rám, csak azért, hogy a közelemben maradhasson. Gyökeresen megváltozott, sokkal komolyabb és érettebb lett. Eddig csak jót tett velem, mégis olyan nehezemre esik megbízni benne. Nagyon sokat vívódom emiatt. Kedvelem őt, mégis bunkó vagyok vele, elmarom magam mellől, ő mégsem haragszik rám, hanem ugyanolyan kedves. Nem értem, hogy ez hogy lehetséges.