Van-e rajtam kívül köztetek olyan, akit totálisan nem érdekel a társkeresés és a párkapcsolat?

Most ne erre a dacos h****gyerek sértődésre gondolok, hogy okoskodok, aztán az első szemezés hatására megint elkezdek reménykedni, mint egy szerencsétlen. Konkrétan nem érdekelnek a csajok/nők. Természetesen ezt az őszinte meggyőződést a férfiasságot totálisan nélkülöző kinézetem erősíti meg leginkább. Másrészt pedig az a tudat, hogy még sosem voltam minimális intim viszonyban egy csajjal sem (se csók, se bók). Még a karrieremre/tanulmányaimra sincs elég energiám, a csajokra meg aztán főleg. Abszolút nincs libidóm, szóval még csak kontrollálnom sem kell magamat és elfojtani az érzelmeimet. Egyedül attól félek, hogy ha ne adj Isten később majd valami bajom lesz, nem lesz aki segítsen és egyedül, magatehetetlenül fogok meghalni a h*****ban/sz****ban, de akkor talán már mindegy is lesz. Köztetek van ilyen, aki így gondolkozik? Indokoljátok meg, hogy mi áll ennek a hátterében!