Mennyire normális, hogy úgy érzem, én nem vagyok társas lény?

Talán meg kéne változnod, egy kicsit nyitni kéne mások felé.

De lehet, hogy te csak ilyen csendes típus vagy.

Ettől függetlenül illene megpróbálnod változtatni a dolgokon, főleg mivel feltetted a kérdést, és gondolom azért tetted fel, mert zavar téged, hogy ilyen vagy.

Egyetlen megoldás, ha utána olvasol, hogyan lehetne változtatni magadon ebben.

Beszélsz angolul? Rengetek facebook oldal van kifejezetten introvertáltaknak.

Ez a világ az extroveltságot isteníti, de az éremnek mindig két oldala van (mindkét típusnak van előnye és hátránya is).

Én azt imádom az introvertáltságomban, hogy jót mulatok magamban, hogy mások azt hiszik, titkolózom, pedig csak jól elvagyok az ötleteimmel/terveimmel/gondolataimmal.

Egyszerűen nem hiszik el rólam, hogy boldogan töltöm a hétvégéket otthon, és alig várom minden nap, hogy hazaérjek (persze ehhez jó család is kell)

Az introvertáltak energiáját leszívja, kimeríti a mások társasága, és egyedüllétre van szükségük, hogy energetikailag, szellemileg, testileg feltöltődjenek. Az extrovertáltak pedig pont a mások társaságától töltődnek fel, és nem bírják az egyedüllétet. Akik ezzel nincsenek tisztában, azok ufóként tekinenek a másikra, pedig ez csak egyszerű különbség.

Az introvertáltaknak amúgy kiváló logikai képességeik vannak, nagyon tudnak rendszerekben gondolkodni, nagyon oda tudnak figyelni a részletekre, sok közöttük az újító, kreatív elme és nagyon jó intuíciójuk van.

Szóval mindkét típusnak van pozitív és negatív oldala, ahogy mindennek a világon

Mert még nem beszéltél olyan emberrel, esetleg pasival, aki érdekelne, ill. aki viszont érdeklősik irántad.

Mit lehet kezdeni: szépen nyitni a világ fele.

Az ember társas lény, bármit gondolsz! Nem vagy rosz, csak egyesek szerint furcsa.

Jesszus, mintha én irtam volna ki a kérdést :o

Teljesen ilyen vagyok! Kicsit örülök is, hogy nem vagyok egyedül ezzel :))

Talán max két barátnőmmel tudok úgy komolyabban elbeszélgetni, és ennyi.

Most kezdtem az egyetemet, mindenki megtalálta már a kis társaságát , de én elvagyok az egyik eddig ismert lánnyal és kész.

Pedig próbálok beilleszkedni, de nem megy. Nem vagyok mogorva, és segitőkész is vagyok, de egyszerüen nem tudok olyan jól ellenni az emberekkel. És azt sem értem más hogy tud annyi mindenkivel jó viszonyban lenni...

Annyi a külömbség, hogy van barátom, aki állitása szerint ezt a szelidséget szereti bennem, vele egész jól feltudok oldódni, és önmagam lenni. Habár mikor baráti társaságba megyünk sokszor van olyan érzésem, hogy a barátai egy kis néma nyomi lánynak tartanak... aztán nem tudom.

Ha van kedved beszélgethetünk még erről :)