Ha komolyabbra fordulhatna valami, bepánikolok és hagyom az egészet. Ez miféle agybaj nálam?

Te az ismerkedési fázist "fétiseled".

Egyzserűen az utána lévő dolog az egy nagy köd, kérdőjel, ott ritkán vagy még tán sosem voltál, és mint mindig az ember az ismeretlentől fél. A jól bejárt útat választod, az ismerkedés biztonságát. Ahol még van a te tered és a másé, de MÉG nem közös. A közös az már sok, ingoványos talaj, amit egy fiatal minél később él meg, annál később szerez tapasztalatokat a párkapcsolatok végeláthatatlan összjátékában. Az egyén fejlődése és minden egyén fejlődése az, amikor két nem közös nevezőre jut, és netán az ismerkedésen túl meg azon hogy mi a kedvenc filmed, már esetleg mernek közösen is tervezni. Ha nincs jövőképed, nincs mitől félned, mert senki miatt nem kell változtatnod, hanem már eleve valakivel szövögetheted azt. Kár halogatni a tapasztalat szerzést, mert annál később kerülsz el oda, ahova mindenkinek el kell jutnia, feltéve ha az ember nem akar egyedül élni élete végéig. De tekintve hogy az ember társas lény, ez kikerülhetetlen, így ha nem akarsz egyhelyben toporogni, ami az életben röhejes, átvitt értelmben is csak akkor ha említjük, nem parázol és belevágsz!