Sokak szerint a társkeresésben sikertelen srácok baja az, hogy rossz típusú lányoknál próbálkoznak. Milyen hát a megfelelő, normális, rendes típusú lány, és hogy lehet őket felismerni?

# 1: nem a külsejéről akarom eldönteni, semmi ilyet nem írtam, és nagyon szép, hogy beszélgetni kell a kiszemelttel, de speciel most az első, vagy ha úgy tetszik, a nulladik lépésről van szó, hogy egyáltalán ki legyen a kiszemelt. Nem mindenkinek adatik meg, hogy pont tök véletlenül az útjába kerüljön, van, akinek tenni is kell a céljaiért.

# 7: Lehet nem a félénk a legjobb szó rá, de hogy határozatlan abban biztos vagyok, lásd mit csinált Jake-kel amikor SPOILER összejöttek. Nem éppen egy csábító femme fatale :D A magabiztosnak látszó beszólásai mögött is inkább belső bizonytalanság van, amit kompenzálni akar, és emiatt elég könnyen meghátrálásra kényszeríthető (pl. testbeszéd-kurzusos eset Rosával).

# 10: " de miért jó, ha tudod? "

Azért, mert megtudom, hogy kell-e változtatnom valamin a következő próbálkozásnál vagy sem. Az elmúlt néhány hétben 3 lánynak is írtam társkeresőn és egyik sem válaszolt. Most honnan tudom, hogy a levelem, a bemutatkozószövegem, a képeim, vagy az egész kinézetem nem volt megfelelő, vagy éppen csak már beszélget valakivel, és nem akar egyszerre több emberrel? Honnan kéne erre rájönnöm? Pusztán az elutasítás tényéből nem leszek okosabb, az nálam nem működik, hogy tetszőlegesen kiválasztok egy indokot, hogy biztos azért, nekem konkrét bizonyíték kell, hogy mi is a gond, mert anélkül nem lehet megoldani. Ha plusz információ nélkül is rájönnék, hogy mi volt a baj, akkor eleve előre kiküszöböltem volna a problémát. Mondjuk a nők többsége nem elég racionális gondolkodású ennek megértéséhez sajnos.

Annyit hangoztatják manapság, hogy mindenben az első benyomás a döntő, na de én egy komplex személyiség vagyok, sokféle első benyomást ki tudok alakítani, de egyik sem fedi le teljesen, hogy milyen is vagyok. Melyik oldalamat mutassam hát? És kinek? Mert az egyiknek lehet ez jön be, a másiknak meg az, van, amelyik kevesebbeknek, meg van, amelyik többeknek. De ha nem kapok visszajelzést, honnan tudjam, min is kell változtatni, ugyebár?

# 14: Nem mindegy, egyrészt a már kifejtett "melyik oldalam mutassam"-dolog miatt, amit tovább magyarázva a képek esetével tudok szemlétetni: egy emberről készülhetnek jobb és rosszabb képek. Ha rosszabb képet rakok ki, akkor kevesebbeknek fogok tetszeni rajtuk, mint egy jobb képen, pedig ugyanaz az ember van rajtuk. Arra kb senki nem veszi a fáradságot, hogy eszébe jusson, hogy egy előnytelen kép nem feltétlenül jelent előnytelen embert, de mivel úgyis van másik, egy ilyen kisebb hiba is buktát jelenthet.

Másrészt meg azért, hogy ha régóta a sokadik alkalommal is csak olyanba botlok, aki elutasít, hiába mondom, hogy akkor nekem nem is ő kell, azért elkezd frusztrálni. Ehhez kellene a tudás, hogy milyen is vagyok mások szemében, mert különben nem tudom fejleszteni magam. Valószínű, hogy ezt te nem vagy képes megérteni az irracionális női agyaddal, mert érzelmekkel gondolkodsz, nem tényekkel. Ezt most nem sértegetésként mondom, csak megállapításként. Csak sajnos emiatt egy olyan kommunikációs gát van köztünk, amit nem tudunk feloldani. Mintha más nyelven beszélnénk - mert más nyelven is beszélünk. Te az érzelmekén, én a logikáén. De amíg nekem vannak érzelmeim is a logikám mellett, neked nincs logikád az érzelmeid mellett :\ És ez elég sok nőre igaz, ahogy észrevettem.

# 16: Oké, én ezt értem, de a kérdés még mindig ugyanaz: hol találok olyan lányokat, akikkel csak úgy általában lehetne beszélgetni? Az ember környezete sok esetben behatárolt, nem jönnek bele újabb és újabb emberek, akiket megismerhet. Hogyan lehet hát új beszélgetőtársakat szerezni? A társkeresést sem úgy csinálom, hogy rábökök valakire, hogy na akkor házasodjunk, hanem először csak beszélgetnénk megismerve egymást, hogy kiderüljön, hogy lehet-e több, vagy sem. Mindkét eset benne van a pakliban. De ha a lányok erre sem hajlandóak, mert egyetlen levél után eldöntötték 100%-ra, hogy tutibiztosan nem én vagyok az az ember, akivel akár csak beszélgetnének, és nem tudom miért, na ilyenkor mi van?

Nem, mivel nem egyféle stílusom van, mindennek megvan a maga helye, ráadásul neked sem a stílussal van a bajod, hanem a tartalommal, ami valóban nem szép, de hát ez van. Pont nem érdekel, hogy megsértem-e a lelkivilágodat. Ez nem azt jelenti, hogy senkié sem érdekel, de a tied speciel nem.

Nádszálvékony virsliszájú? Nem baj, hogy az egész kérdés pont arról szól, hogy nem ezekre hajtanék, de mindegy, megint csak a sértődöttség beszél belőled. És ugyan nem értem, hogy kapcsolódik egymáshoz a virsliszáj, a beszólogatás meg hogy odamennék-e hozzád, de nem baj. Abban igazad van, hogy valószínűleg nem mennék oda hozzád, nem jönnek be a kövérek. Szívem joga.

Olyat sem mondtam, hogy minden a nőknek úgy általában ne lennének logikai képességeik, csak olyat, hogy sokakon azt veszem észre, hogy az érzelmeik teljesen eluralják a gondolkodásukat, ezt a család nőtagjain is látom, nem csak potenciális kiszemelteken, és elég sok gondot tud okozni, azért rühellem ennyire. A logika hiánya meg nem az életben maradáshoz szükséges alapszintű logika hiányát jelenti. Analógia: minden ember testén vannak izmok, amik mozgatják a végtagjait, mégsem mondjuk minden emberre, hogy izmos. Na? Érted már? Ezzel amúgy megint csak azt bizonyítod, hogy erősen hadilábon állsz a normális logikával. De ez nem baj, csak ne csinálj úgy, mintha nem így lenne.

Az önbizalomról szóló rész is nagyon szép, csak sajnos a valóság kissé árnyaltabb. Hiába találom én ki magamnak, hogy hát én tökjó vagyok így, az élet a társadalomban oda-vissza alapuló kommunikációval történik, egy idő után, ha nincs pozitív visszajelzés csak elgondolkodik az ember, hogy mivan. Ez a "szarjak le mindent" max a nagyon önzőknél vagy végtelenül magányosoknál működik, vagy olyanoknál, akik tökvéletlenül pont úgy szarják le a többit, hogy az a többinek is tetszik. Ez puszta szerencse.

Megint példa: hányszor hallottam már, hogy ó, a férfiak mennyire stílustalanul öltözködnek, és nekem is volt már aki mondta, hogy változtassak a ruhatáramon, miközben szerintem nincs vele baj, például szeretek egyszínű galléros pólókat hordani, a drága, márkás ruháktól meg viszolygok. A funkciót fontosnak tartom, míg a divat semennyire sem érdekel. Ám mi van akkor, ha ez is fontos része a problémának? Hiába vagyok én magabiztos a ruháimban, ha a másik nettó ízlésficamként fogja fel.