Ti nem értitek úgy, hogy ebben a torz' világban (kevés kivétellel), minél később ismeri meg az ember a párját, annál biztosabb, hogy le is tudja vele élni a hátralevő életét?

Érdekes a kérdés, és egy pillanatra majdnem azt gondoltam, hogy ha 20 évesen ismertem volna meg a párom, akkor mi tuti 70 évet lehúzunk egymás mellett....

Aztán rájöttem, hogy ez ott hibázik, hogy 20 évesen nagyon más voltam, éretlen voltam egy komoly kapcsolatra/majdnem házasságra; másképp gondolkodtam, és hát "lazább" voltam, nem tudtam 100%-ban elköteleződni az aktuális párom mellett és jólesett, hogy másoknak is tetszettem. Aztán ez változott 30 fele, de akkor meg olyan pasit fogtam ki, aki állandóan nőzött....

Szóval sokat kellett tanulnom, most 4x felett már tudom mit akarok egy kapcsolatban, jobban tudok alkalmazkodni, nem akarok versenyezni a másikkal, és az értékrendemet is gyökeresen átalakult.

Igy tehát azt mondom, hogy amiatt igaz az állítás, hogy ahogy öregszünk, úgy leszünk egyre inkább tisztában magunkkal, sőt, szerintem az önbizalmunk is több, mint huszonéveink elején. Elfogadjuk, szeretjük önmagunkat és így mások is nagyobb eséllyel szeretnek belénk.

De a mostani párommal már biztosan együtt halunk meg :-)

A parom -amellett- hogy nem talalta a nagy csajozasban az "Igazit", 38eves koraban kozolte h tudatosan nem nosult eddig.Azt latja a kornyezeteben h a gimi utan ėkottetett kapcsolatok mara megfaradtak,sokan el is valtak es masodik hazassagukban elnek,o inkabb tapasztalatot szerzett es igyekszik az elobbiek peldajan majd a 2.hazassagi hullamba bekapcsolodni az o elsojevel es remenyei szerint egyetlen hazassagaval.Mindkettonk mogott sok megelt dolog van,sok tapasztalat,sok konkluzio,amikor osszekerultunk,mar ismertuk magunkat,igenyeinket,"elvarasainkat" a masik fele es hogy mit tudunk nyujtani.Ehhez kellett a rengeteg elozmeny masokkal.Ha 10eve talalkozunk,egyikunk sem a masikat valasztotta volna.Ilyen idos korban TALAN mar felelossegteljesebben tudja letenni a voksat a masik mellett es nem ugral felre holmi ujdonsag varazsaert vagy egy meretesebb dakoert/szebb ciciert mint a 20as eveinkben.

Szoval en csak a sajat eletemet nezve tudom azt mondani h igen,idosebben es tapasztaltabban remelhetoleg jobban valaszt az ember es jobban kitart a dontesei mellett,ha tudja kamatoztatni a fiatalabban begyujtott tapasztalatait.Es ha ugyanezt a parja is tartja.En belefutottam egy olyan hazassagba ahol bar en tartottam a fogadalmaimat,mit sem ert,ha a ferjem az elso akadalynal kifalcolt belole.

Ket erett ember kell ehhez es a tudatos dontesek mellett némi szerencse is jol jon.

34N

Ez leginkább a nőkre igaz. Minél idősebbek, annál inkább érzik a mostmár szülni kell kényszerét, illetve azt, hogy most már kevésbé vonzóak. Ami valamennyire visszavesz az arcukból, ezért megkötik azokat a kompromisszumokat, amiket még 25 évesen nem voltak hajlandóak (mert valljuk be, akármit is mond bárki, 25 éves korára már kialakult személyisége van az embernek, és az már rendkívül nehezen fog változni később)

Igy fordulhat elő az, hogy amíg a kevésbé jó partinak tűnő srácot 25 évesen lapátra tette (vagy esélyt sem adott neki), hiszen viszonylag hamar, szeinte jobb hapsit is talált, addig 30 felett már 3szor meggondolja, lapátra tegye e, hiszen kevésbé tud hamar jobbat összeszedni.

Mert azt ugye tudjuk, hogy az esetek többségében a nő választ. Ezért is múlik az esetek többségében rajtuk a kacsolat hossza.

Igen, lehet hogy van benne valami, hiszen például 18 és 28 között rengeteget változik az ember. és teljesen más szempontok alapján választ párt.

De a legnagyobb baj szerintem hogy nem is igazán szeretnék megismerni a párjukat pl a randizás alatt. Hanem csak arra mennek hogy ne legyenek egyedül, így amikor találnak valakit aki számukra külsőleg megfelelő, és nagyjából jó hangulatban el is tudnak kommunikálni, akkor összejönnek, és már azt tervezik hogy vele élik le az életünket. És mindezt pár hét alatt... annyi idő maximum arra elég hogy alap tulajdonságokat/infókat megtudjanak egymásról. De eközben már mindketten eldöntötték magukban hogy "ő életem szerelme"

Van benne valami,.

Ugyanakkor én nem vagyok az a 2-3 hetente szerelmes típus, sőt egyáltalán nem esek könnyen szerelembe.

11 és 12-es válasza érdekes volt számomra.

Én 20 évesen jöttem össze a párommal, első kapcsolatom, most vagyok 25 éves. Együtt élünk már pár éve.

De a házasság gondolata, meg a gyereké megijeszt.

Nem akartam beismerni magamnak, de tudom, mitől félek, én még ezekre nem állok készen. (Ugyanakkor hűséges vagyok és nem tudnám elengedni, mert család szempontjából ő pl tökéletes lenne, én vagyok bizonytalan.)

Másfelől meg itt is annyit hallani olyanról, hogy nem jó ha első kapcsolatból esz házasság, gyerek, mert 10-20 év után szétmennek, és van, aki azt mondja ilyenkor, hogy megbánta, hogy a fiatal korában nem tombolta úgymond ki magát, nem ismerkedett. Ez is bennem van sajnos mostanában... :/

25N