Miért van az, hogyha régóta padlón vagyok mindig jön egy lány, aki még belém is rúg?

Látod, pont ezt unják meg a nők.

Kiírsz egy kérdést, nem a kis vállad lapogatják, hogy ejnye kicsikém, hát itt egy zsepi, lesz még jobb is, és minden nő ku.rva, igazad is van.

Erre olyan hisztit leversz, amit egy 14 éves menstruáló leánykának is dicsőségére válna.

Adjak tampont?

Aztán besértődsz, ha nem néz senki férfinek, és otthagy a búsba.

Az, hogy egy férfinek is vannak érzelmei, és az, hogy csak negatív érzelmei vannak, nem ugyanaz.

Gondolom, haverjaid sincsenek, azért itt sírod ki magad, és arról is a kö.csög nők tehetnek...

Nézd, kérdező, én nő vagyok, de voltam a gödör legalján. Olyan mély depresszióban, hogy az ágyból se tudtam kikelni, csak bőgtem és/vagy a falat bámultam katatón állapotban. Egy pocsék házasság után, amiben az önértékelésem rettenetesen sérült, nagyon rossz anyagi helyzetben (tele adósságokkal), nulla támogatással kellett felállnom ebből az állapotból. Volt olyan időszak, hogy szemeztem az altatósüveggel, és azt számolgattam, hogy mennyit kell bevennem ahhoz, hogy hasson.

Szóval tudom, hogy milyen a padlón lenni. És azt is tudom, hogy milyen összekaparni a maradék erőm és menni, csinálni, apránként újjáépíteni önmagam. Nem egy társ hátán felkapaszkodva, hanem egyedül. Ha én "gyenge nő" létemre meg tudtam csinálni, akkor azt hiszem, joggal várhatom el egy férfitól is. Párkapcsolatom pedig akkor lett, amikor már rendben voltam minden téren.

#6 : Nem vagyok bőgőmasina,csak igen,voltam ilyen helyzetben.Találkozgattam egy lánnyal,volt két jó randink,majd volt egy rövid időszak(egy hét),amikor semmi nem jött össze,szóval szar kedvem volt.Vele beszélgettünk,látta rajtam,hogy valami nem oké,megkérdezte mi a baj,én elmondtam,majd jött a távolságtartás,a "majd beszélünk","majd találkozunk",szóval a lelécelés,ráadásul szó nélkül,gondolom ahogy te is szoktad,mert ilyenkor nincs arc,hogy a másik szemébe mondd.Amikor megkérdeztem miért lett ilyen távolságtartó,szemrebbenés nélkül,gerinctelenül a szemembe hazudta,hogy semmi.Persze amikor erre rájöttem,akkor szóvátettem,onnantól kezdve én voltam a bunkó,paraszt akit mindenhonnan tiltani kell.

A másik dolog,oké,van egy nő akinek ugyanilyen a hozzáállása mint,neked. Akkor hogy bízzam meg benne?Hol a bizalom már az elejétől kezdve?Hogy bízzak meg egy olyan emberben akinek nem mondhatom el mi bánt,miért van esetleg rossz kedvem az elmúlt pár napban? Akkor az állandóan a minden oké és mesés arcát kell mutatni az embernek,mert elfordul az a lány akit párnak szeretnél?

#5ös voltam

# 14: Ebben az esetben csak feltételezed, hogy a rossz kedved okozta a távolságtartást, pedig ezer más oka is lehet, amiről te nem tudsz.

Az is a gond az érzelmileg éretlen emberekkel (bocs, de ez tipikusan erre vall), hogy azt gondolják, minden róluk szól, a másik viselkedéséből minden az ő tetteik és szavaik egyenes következménye. Pedig nincs így. A másik ember egy önálló entitás, akinek van saját érzelemvilága, ízlése, élete.

Mondok egy példát... egyszer volt egy elég jól sikerült randim egy férfival, utána mégis távolságtartóvá vált. Mikor rákérdeztem, mi a gond, nagy nehezen kinyögte, hogy minden szuper lenne, nagyon szimpatikus vagyok neki, de hát ő utálja a macskákat, nekem pedig 3 is van... Néha ilyeneken múlik a dolog.

Már ne is haragudj,de szerinted ki vágyik olyan társra,aki nem tud pozitív gondolkodással felülkerekedni a problémáin?Kinek van szüksége olyan társra,aki csak lehúzza a panaszkodással és az önsajnálattal?Engem egyenesen taszítanak ezek a tulajdonságok.

Minden hozzáállás kérdése.Példának okáért,nekem eddig 2 pasim volt,az egyik gazdag családból származott,megvolt mindene,előtte a milliónyi lehetőség,de semminek sem tudott örülni és mindenben a problémákat látta.

Ellenben a másik barátom kimondottan szegény családból jött,már 18 évesen dolgozott,egyetem szóba se jöhetett,mégis mindig jókedvű,humoros és pozitív volt és soha nem panaszkodott.Vegyél róla példát.