Ugyan miért kellene megfelelni a nőknek?

Előző:

Nagy városban nyilván könnyebb ismerkedni, ezt aláírom. Szerencsésnek is mondhatom magam, hogy nagy városban élek.

Előző, köszi a javítást.

Az a helyzet, hogy hiába lakik valaki olyan helyen, ahol sok nő van, mert az nyilván borítékolható, hogy ha egyesével megszólítja őket, lennie kell valamennyinek, aki elfogadja a közeledést.

A baj csak az, hogy maga az ismerkedés nem mindenkinek megy. Aki nem született nőcsábásznak, az igen meg fog szenvedni azzal, hogy olyan stílust építsen ki, ami elég ahhoz, hogy egy nő elfogadja a közeledését. Mert ha valaki fél, az kisugárzik, és onnantól kezdve a nő sem akar tőle majd semmit, mert számára is taszító lesz a dolog. Egy komor, félős stílus ugyanis taszító a csajoknak. A nők ugyanis azoknak a fickóknak mondanak igent, akik közvetlenek, barátságosak velük. Márpedig egy félős pasi még mosolyogni sem tud, max erőltetett vigyort vesz magára. Ha a nő pedig megérzi a félelmet, akkor onnantól fogva game over. Vagy finoman jelzi, hogy lépjen tovább az illető, vagy figyelembe sem veszi.

A félelem pedig abból táplálkozik, hogy megfelelési kényszer van az illetőn, hogy olyan stílust mutasson, ami bejön annak a csajnak, akivel éppen ismerkedik. A megoldás viszont abban lenne, hogy úgy gondolkodunk, hogy ismerkedünk csajokkal, akkor vagy összejön, vagy nem. Ha nem, akkor tanulunk a hibánkból, és előre tekintünk, mert előbb-utóbb úgyis össze fog jönni. Legalábbis ha valaki szorgalmas és járja a szórakozóhelyeket, vagy azt a helyszínt, amit kiszemelt magának ismerkedésre.

Köszi a válaszod utolsó.

Az az igazság, hogy én magammal küzdök, a lányokért nem. Ha a nőkért küzdenék, azzal akaratlanul is elismerném a felsőbbrendűségüket, hiszen ha én küzdök értük, én vagyok az alacsonyabb rangú. Ha valakinek küzdeni kell értem, hát tegyék ők, én is értékes ember vagyok. Mindkét nemnek persze az lenne jó, ha egymásért ha egymásért küzdenénk.

Egyébként a nyomulás szerintem is jó dolog, csak nyomulni is tudni kell. Más dolog ugyanis az, ha valaki bunkó, és más az, ha tahó. Bunkó férfiakkal sokat vannak a nők, tahókkal viszont nem. A kettő közt pedig a határ nem mindig egyértelmű.