Fiúk, férfiak! Nálatok fordult elő, és milyen gyakran, hogy nem mertetek közeledni egy lányhoz, annak ellenére, hogy valószínűleg nem utasított volna el? Ilyenkor inkább arra vártok, hogy ő kezdeményezzen? Es ha senki sem lép? 22/N

Szóval.. srác kedvelte a profilképem, némi tanakodás után én voltam az, aki ráírt, elég jól el is beszélgettünk. Ritkán, de együtt dolgozunk, es akkor tényleg olyan mintha izzana köztünk a levegő, de aztán haza megyünk es én csak várok es várok, nem történik semmi. Idősebb nálam pár évvel, és nem tudom, csak én látom-e így, de az biztos, hogy helyes, intelligens, zenél, nagyon tehetséges. Az elején úgy éreztem, kevés vagyok hozza, pedig ezt nem sok embernek engedem meg, hogy ennyire hatással legyen arra, hogy hogyan látom magam. Viszont a körülöttünk lévők, akik ugyanígy látják, ezt az akármit ami kettőnk közt van azt mondjak, szerintük nem olyan pasi, aki merne lépni . Ez számomra pedig kissé felfoghatatlan, mert nálam biztosan lenne esélye .