Normális, hogy engem abszolút nem érdekelnek a nők?

Ez gyakorlatilag olyan téma számomra, mint a Formula-1, ami szintén nem köt le. Mindenki beszélget, hogy ez ezzel jár, az emezt csalta meg, XY meg, hű de jó csaj. Néhány éve még talán éreztem egyfajta szenvedélyt, de ma már gyakorlatilag nulla a libidóm és csak akkor verem ki, ha egyszerűen unatkozok. Ez nagy mértékben adódhat abból is, hogy a testalkatom miatt (170/54) tisztában vagyok azzal, hogy olyan csaj sosem vonzódna hozzám, aki nekem is tetszene (kvázi mindegy hogy néz ki, csak ne legyen nagyon duci és alacsonyabb legyen és legyen nőies megjelenése) és egyszerűen elkönyveltem magamnak, hogy nem vagyok férfi így a libidó kontrollálása is sokkal könnyebb, ami amúgy szerintem nincs is, de mind1. Tehát abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy nincs kangörcsöm és szexuálisan egy nő sem tud lázba hozni csak a megjelenésével. Ez nem tudom mennyire probléma és a társadalom mennyire fog a jövőben megbélyegezni (nagyon valószínű), de nem tehetek róla, ha nem érzem magamat férfinak és nincs késztetésem (és adottságom) arra, hogy egyik csajt vigyem a másik után az ágyba. Egy férfitől ez mégis miért elvárás manapság? Mindig néznek kerek szemekkel, ha azt mondom, még sosem volt csajom, már már képesek lennének megfojtani. Az emberek miért nem tudják felfogni, hogy nem mindenki van olyan szerencsés helyzetben, hogy +180 centi magas, izmos testalkatú pasiként, 18 centis dákóval a nadrágjában ragadnak rá a csajok? Az emberek annyira túlzásba viszik ezt a képmutató toleráns attitűdöt, hogy nem mondják a szemedbe, hogy te nem vagy vonzó pasi (sőt még biztatnak és álszent módon dicsérnek is), de mindeközben meg a szemedre hányják, hogy miért nem volt még kapcsolatod, meg fejben vannak a bajok blabla, ja meg változtasd meg a felfogásodat (ez a kedvenc lózungom :D). Szerintem ez egy nagyon undorító és képmutató viselkedés. Ha végre lenne egy átlagos fizetésem, annyi mindennel le tudnám foglalni magamat (autózás, sz.gépes játék), hogy hihetetlen. Talán csak később lenne nagy gáz, amikor a szüleim meghalnak és egyedül maradok, de az is lehet, hogy egy szakítást legalább akkora tragédiaként fognék fel, főleg, hogy még sosem volt barátnőm. Ti mit gondoltok erről az egészről?