Ha egy férfi valaki másnak adná ki magát a kapcsolat elején, de aztán bevallaná, hogy ki ő, megbocsájtanátok neki?

Ha valaki szemében két ember egyenlő akkor ugyanakkora bizalmat kell élvez ír mind a kettőnek a másik részéről.

Nem különb egyik sem a másiknál és nem jogosít fel senkit sem a neve arra, ha valakivel komolyan gondolja a kapcsolatot, hogy hazudjon és elhallgasson bármit. Amennyiben így van nem lehet komolyan venni.

Erre van aki a saját bőrén tapasztalva jön rá.

szóba se állnék vele

és ha azt is csak hazudja?

idióta az illető

Megbocsátanám.

A hazugságot elítélem, de azért motoszkálna a fejemben, hogy mennyit kellett csalódnia ahhoz egy intelligens férfinek, hogy ehhez folyamodjon. (Legalábbis feltételezem, hogy intelligens).

lehetséges, hogy megbocsátanám. persze attól függ, milyen hamar mondja el. a legelején nem várok el bizalmat, amikor mégcsak megismerkedtünk. én se bíznék benne, elvégre idegenek vagyunk. ki bízik meg egy idegenben?

de ha randiznánk párat, beszélgetnénk stb, és mondjuk egy hónapon belül nem mondaná el, akkor nem biztos hogy túl tudnám tenni magam ezen. ennyi idő alatt azért látná szerintem, ha aztán csak a pénze kellene, na meg minek mentem volna el vele randizni másodszorra, harmadszorra?

persze lehet a valóságban, ha tényleg ilyen helyzetbe kerülnék, akkor nem tudnék megbocsátani. mert az járna a fejemben, hogy miben hazudott még, mi az amiben most hazudik stb. lehet paranoiás lennék.

a legjobb nem hazudni.

A te indokod is teljesen érthető volt.

A barátaimat élő ismerkedéskor is rajtakaptam néha, hogy más nevet kamuznak :D Akkor egyébként nagyon viccesnek tűnt a dolog, úgy messziről hallgatva :D

Egyébként tényleg teljesen logikus, ha ezt teszitek. Borzalmas érzés, ha az embert kihasználják. Tárgyként kezelik, pedig ő a szívét lelkét adná.

ha tényleg annyit dolgozik, nem is kell neki senki

úgyis csak elhanyagolná