A saját megítélésetek szerint ti miért vagytok egyedülállók?

Mert még azt is nehéz elérni, hogy szóba álljon velem valaki, hogy aztán el tudjam, híni randizni.

Persze ha nem randiról van szó tudok beszélgetni bárkivel, de persze kolléganőknél inkább jobb nem próbálkozni. Lassan pedig egy részről kezdek beleunni másrészről kezdek bele őrülni a kényszer tehetetlenségbe, abba, hogy ha fejre állok sem sikerül összehozni egy randit se szinte, ... amik meg összejöttek sem voltak az igaziak, én asszem belementem volna így is de ők válogatósabbak voltak.

Néha már egy előhalottnak érzem magam. Néha már nagyon mardos a fájdalom. Épp ezért, néha már nagyon úgy érezem, hogy hagynom kéne az egészet francba, eddig csak keserűséget okozott a párkeresés.

Igazából én 20-25 év közötti lányt keresek, aki szép, csinos és kedves. Persze hűséges is.

Keményen edzek, hogy magabiztos legyek, nagyon sok lánynak tetszeni akarok nekik. 28/F

Nem vagyok jóképű és gazdag se. Ennyi.

A pofázmányámon változtatni nem tudok, de lottózok, hátha megnyerem az ötöst.

Önbizalmam a béka feneke alatt sincs, és nyuszi vagyok. Ha közeledik valaki, a szerencsétlenkedésemmel el is zavarom Rómeót.

20/L

Béna vagyok a csajozásban, valamint Ausztriában élek.

Ez a kettő pont elég hogy egyedül legyek, ja és eléggé konkrét elképzelésem van milyen nő tettszene,így sokan ki is esnek a legelején....

Mit teszek ellene?

Próbálok neten ismerkedni, illetve járok itt kint baráti társaságba hátha összefutok egy szimpatikus lánnyal.