Tényleg csak barátságot akarna?

Egy régi fiú ismerősömről van szó. Az utóbbi időben (nyár közepe óta) rengeteget beszélünk napi szinten, személyesen is(egy suliba járunk) és Facebookon is, sok sulin kívüli programot szerveztünk már, volt, hogy ketten mentünk, volt, hogy az ő barátaival, általában keresi a társaságom, hív ide-oda... Az egyik ilyen alkalmával átléptünk egy határt és kicsit részegen átöleltem, amit ő viszonzott, végül csók lett a vége(ő kezdeményezte). Utána egy ideig dilemmázott, mondván, nem tudja, hogy mi legyen "velünk", végül azt mondta, hogy hiába szeret velem lenni és szereti, hogy törődnek vele, jelenleg jobb neki így, egyedül, mint párban. Mikor mondtam neki, hogy nem kell ezt sürgetni vagy bármit garantálni, akkor is makacsul ragaszkodott hozzá, hogy ő nem akar "lestoppolni" meg nem akarja, hogy "várjak rá" és csak a barátságát tudja felajánlani. Beletörődtem.

Viszont azóta semmi sem változott, sőt! Mégtöbbet keres, főleg rám figyel, ha nagyobb társaságban vagyunk is, mellém ül, gyakrabban célozgat apróságokkal, vagy átkarol egy pillanatra "poénból", vállamra teszi a kezét, sokat mászkálunk a városban, miközben beszélgetünk elég mély dolgokról, mindig kéri, hogy szóljak, ha hazaértem, mikor épp este utazom. Közösen tanulunk, volt, hogy meg akart hívni kávéra a suliban, kaptam tőle csokit is, dicséri a ruhám, frizurám (mikor mit), és mindig mondja, hogy milyen jól esik neki, hogy figyelek rá (anyáskodós vagyok), vagy ha esetleg aggódom érte. Egymásnak mondjuk el az ötleteinket, gondjainkat, sikereinket, mindent, miattam marad fenn késő estig... Van pár fiú barátom, de velük sosem csináltunk így, főleg nem ilyen rövid idő alatt. Nem értem, most mit akar? Úgy nézünk ki kívülről, mint egy aranyos kis párocska, a kézen fogva mászkálást, a csókot meg hasonlókat leszámítva... :(

Megnyugodott, hogy csak barátok vagyunk és ezért nem olyan feszélyezett, vagy ez a barátkozós dolog csak időnyerés volt, vagy mi a fene akar ez lenni? Ez tényleg friendzone lenne? :/