Komolyan létezik olyan ember, aki képes magasról tenni a magányra?

Írják itt sokan, hogy aki egyedül rosszul érzi magát, az keressen valami hobbit, fordítsa az időt a karrierjére és vallják, hogy ők is így csinálják és boldogok. Komolyan van olyan ember, aki tud úgy boldogan élni, hogy az élete egy része hiányzik? Hogy elmegy mondjuk túrázni, majd este hazamegy az üres lakásba, hogy egyedül legyen? Halmozni a munkával a pénzt, azért, hogy utána ne költse semmire, vagy megint egyedül menjen belőle valahova? Oké, vannak barátok, de egy idő után elkopnak, mert mindenki családot alapít és rájuk koncentrál, nem fog senkit pesztrálni egy-egy haver élete végéig. Komolyan, képes valaki folyamatosan, mindent egyedül csinálni boldog lenni, míg másnak családja van, stb.?

Nyilván azokra értem, akik tartósan évek-évtizedek óta egyedül vannak, akaratuk ellenére.