Gyakoriból kiindulva akkor velem komoly bajok vannak, amiért nem kezdeményezik nálam senki?

#13: "Gyakoriból kii dulva,ha túl jól nézel ki az a baj,mert nem mernék leszólítani a "gyakkoris "férfiak"" ,biztos bejèpzelt vagy. Ha átlagos külsejű vagy akkor is biztos ellvagy szállva magától,ès jaj szegény férfiak, még kinek kellebe egy. Átlagos csaj,ha epekedhetnek az elérhetetlen után, ès sikertleül járnak el,de akkor is az átlagos nő is hibás.

Ha visszafogott,akkor biztos unalmas vagy,ha még harsány,akkor pedig az a probléma.

A férfiak itt csak menntegetőznek ès egyből tèged vaádolnaak,hogs biztosan csak nem vettem észre valakinek a halvány kis közledèsèt,úgyhogy nagadra vess. A férfiak szentek,kiszolgáltattottak a paárkereeèsben ès sose hibáznak.

Nekem ugyan van barátom, nagyon szerencsésnek érzem magam. De nővèrenet ès baránőinet nagyon sajnálom. Mert elkeseredettek,nornális fiú mèg nem hívta el őket randizni a való életben. A netes isnerkedèst hagyjuk. Szèp ,okos lányokról beszèlek,akiket a férfi szemèlyisège fog meg.

Mindegy is. Gyakori kérdések oldalból kiindulva a nők,csakis a nők tehetnek mindenről."

No, és egy nő honnan tudja megállapítani, milyen a férfi személyisége, ha esélyt sem ad az illetőnek a megismerkedésre, ne adj' Isten a randizásra? Mert ha nem olyan helyen vagytok (pl. munkahely, iskola), ahol könnyebben megismerhetitek egymást, akkor honnan a francból fogjátok tudni, milyen ember a másik, ha már eleve elzárul az ismerkedés útja? Egyébként meg mindig a nő dönti el, hogy kinek a közeledését fogadja el, csak akkor nem szokás ezzel dicsekedni, ha kiderül, hogy a nő beleválasztott, és egy idiótát fogott ki, mert jó dumája volt a csávónak, és/vagy jól nézett ki.

Hogy ki és mi a normális, az relatív. Van, akinek az, hogy tele van tetoválva, van, akinek az, hogy egész nap a gép előtt ül, van, akinek az, hogy kukán ül egy beszélgetés kellős közepén, van, akinek az, hogy állandóan bulizik, és ezerrel pörög. Az, hogy a barátnőid szerint nem voltak normálisak a srácok, még nem jelenti azt, hogy valóban nem voltak azok. A nőkről is lehetne mesélni, hogy milyen emberek tartják magukat normálisnak.

Egyébként meg a nőknek is nagyon nehéz a kedvükre tenni. Ha odamész, az a baj, ha nem mész oda, az a baj. Ha lassan közeledsz, töketlen vagy, ha gyorsabban, akkor miért nyomulsz, biztosan csak dugni akarsz. Ha átlagos külsővel egy "átlag fölötti" csajnál próbálkozol, beképzelt vagy, és miért nem tudod, hol a helyed, ha mindenkinek esélyt akarsz adni, akkor miért éred be bárkivel. Nem tagadom, hogy én is hibázhattam, de kicsit furcsa, hogy nekem sose jött össze semmi, és rendszerint még nekem kellett volna szarul éreznem magam, mert minden bizonnyal csakis én ronthattam el mindent. Úgyhogy megoldottam a problémát, már nem akarok megismerkedni senkivel sem, mert teljesen felesleges, ha úgyis vagy az elején már kiszórnak, és meg sem ismernek, vagy ha megismernek, akkor képtelenek elfogadni, pedig én már sok nőnek próbáltam esélyt adni, még olyanoknak is, akik csak picsogtak, hogy a kutya sem figyel fel rájuk, volt közöttük súlyos depressziós, magányos, önbizalomhiányos, mindenféle, de érdekes módon senki sem látott bennem semmi pluszt, ami elég furcsa, mert nem 2-3 embernél próbálkoztam. Hát ennyit arról, hogy milyen nehéz a nők sorsa, sajnálom is szegényeket.

No, és egy nő honnan tudja megállapítani, milyen a férfi személyisége, ha esélyt sem ad az illetőnek a megismerkedésre, ne adj' Isten a randizásra? Mert ha nem olyan helyen vagytok (pl. munkahely, iskola), ahol könnyebben megismerhetitek egymást, akkor honnan a francból fogjátok tudni, milyen ember a másik, ha már eleve elzárul az ismerkedés útja?

De èn azt írtam,hogy még se próbálnak közeledni a férfiak,mert gyávák,lusták,keresik az indokokat nièrt ne. Pedig vágynak arra,hogy leszólítani valaki őket,egyetemen pl,vagy fesztiválon,strandon.

Azèrt írtam,ezt a szemèliysèg dolgot,mert nem olyan lányok,akik a külsősègekre. Mennek.

Kedves Kérdező, nem hinném, hogy komoly bajok lennének veled. Megpróbálom egy kicsit leírni a helyzetet az én nézetemből. Egyedülálló egyetemista pasi vagyok, vannak céljaim, érdeklődő vagyok, igyekszem nyitott lenni mindenre. Szívesen ismerkednék és próbálkoztam is többé-kevésbé de nagyon elment minden önbizalmam az utóbbi időben. Volt pár kudarc élményem, aminek az volt a lényege, hogy az illető hölgy nagyon lenézett engem. Ezek után annyira elbizonytalanodtam és lehangolódtam a külsőm miatt, hogy már egyáltalán nem is merek közeledni. Megnézek egy számomra szimpatikus nőt és éber is vagyok. Igyekszem udvarias és kedves lenni. De kezdeményezni már nem merek.

Szerintem több pasinál is ez a helyzet. Tipikusan azok a srácok járhattak így, akiknek az érzékenysége egy kicsit nagyobb egy söröskorsóénál. Ugye a nagymenő csávókat nem zavarja a visszautasítás, mert bibéről bibére szállnak tovább és megvannak győződve önmaguk értékességében. Akik meg nem ilyen típusúak, vagy nem vettek fel épp két számmal nagyobb kabátot, azok mire építhetnek? Úgy vettem észre, hogy a mai társadalom még tovább mélyíti a szakadékot a férfiak és nők között. Egy férfi számára sokkal kevesebb pozitív megerősítés vagy bók jön, mint egy nő számára. A férfiakat és a nőket is érik kudarcok, de a nőket mégis szívesebben vigasztalják vagy dicsérik a társaik és a többi pasi. És ezért hosszú távon azzal, hogy a nőket erősítik, a férfiakat meg nem éri pozitív inger, a nők sokkal magabiztosabbak lesznek és értékesebbnek is tartják magukat. Egy átlag pasi meg lehet már nem mer odamenni egy átlagos, vagy átlagon felüli nőhöz.

A te esetedben lehet arról van szó, hogy vagy nincs körülötted sok pasi vagy akik vannak, azok azt hiszik, hogy nem fogadnád a kezdeményezésüket szívesen. Lehet a tipikus macsó csávók valamiért nem vetik ki rád a hálójukat. Ha értelmesebb vagy, mint egy szobanövény, az ugye már sok pasit riaszthat :D A többi meg lehet úgy érzi, hogy a részedről le van nézve. Így látatlanban erre a lehetőségre tudnék tippelni :)

Ne higgy ezeknek a pasasoknak. Kb. látják egy-két ismerősüket vagy utcán csajokat, akik tök szépek, csak már a média által átmosott agyuk szerint ezek a csajok "átlagosak", mert van rajtuk 2 pattanás meg nem teljesen sima a bőrük, vagy épp nem úgy néznek ki, mint a photoshopolt "smink nélküli modell" a tv-reklámból... azoknál nyilván többen érdeklődnek. Vagy egy fesztiválon, diszkóban vonnak átlagot, ahol kb. mindenki csajozik, és mindenkire rámásznak...

Kérdés, hogy hogy merik ezt így kijelenteni... hivatalos kutatás nem történt, ők meg nem ismernek minden nőt, a mi bőrünkben sem voltak...

Én most kövér vagyok, mert egy gyógyszer miatt felszedtem 15 kilót. Előtte sem voltam nádszálvékony (2 éve kb.), de még BMI szerint is egészséges kategóriába tartoztam, melles-fenekes lány voltam, viszonylag arányosan oszlott el rajtam a túlsúly. Az arcom sem bányarém, nem öltöztem nagyon idétlenül sem, és előnyös ruháim voltak, plusz nem voltam egy igénytelen lány sem, ápolt volt arcom-hajam-körmöm.

Nos, 2 évvel ezelőttig normálisan összesen 2 srác jött oda hozzám úgy, hogy egyértelmű volt, hogy ismerkedni akarnak. Ebből az egyik ma már a vőlegényem (nem, nem címlpafiú típus), a másiknak a 2. kérdése már pajzán töltetű volt, nyilván otthagytam. Ezen kívül, a nem normális kateóriából kb. 10-15 volt az életem során az alábbi kategóriákból: füttyögő munkás, nagyapám korú perverz, beazonosíthatatlan korú csöves, 13 éves kis beszólogató takony, gyanús arab (ő nem tudott egy olyan nyelven sem, amin én, de erősködött fél óráig, hogy menjek már el vele kávézni - boltban voltam eladó, nem hagyhattam ott), burkolatlanul csak szexre utazó fazonok (kösz, lehet, hogy a pasiknak már ez is tökéletes, nekem nem az), ijesztő drogos és szellemi fogyatékos, ciciperverzek (az a fajta, akinek az az udvarlás, hogy odaböfögi köszönés nélkül, hogy jó a csöcsöd). Amúgy meg normális életet élek... diszkóba nem járok, de naponta járok gyalog és tömegközlekedéssel is, ritkán vagyok okostelóba vagy fejhallgatóba feledkezve, heti 3-4x biztos kimozdulok vásárolni, ügyet intézni és szórakozni is eljárok... tehát nem a két fal között élek.

Azt aláírom, hogy aki ismerkedési szándékkal menne oda hozzám, de mégsem meri, egy "mennyi az idő" kérdés után eloldalog, vagy távolból néz, arról nyilván nem tudom megállapítani. Ha meg azt várják egyesek, hogy én bátorítsam... ha meg kiderül, hogy mégsem akart tőlem semmit, és tényleg csak az idő érdekelte, akkor én vagyok a beképzelt p.csa, akinek röhögni lehet, ugye.

De olyan nem volt, hogy vki normálisan jött oda hozzám ismnerkedni, és elhajtottam, aztán meg bőgök, hogy miért nincs senkim. Olyan meg pláne nem, akit bunkón. Sőt addig is magad ostoroztam, hogy biztos nem vagyok elég okos, kedves, csinos, szép.