Aki felnőtt, munkaképes emberként tartósan munkanélküli, és nyűg is számára, hogy dolgozni menjen, és társat keres, hogyan képzeli a közös jövőt?

Aki örökölt, az más tészta, akkor kiegészíteném a leírást olyanokra, akiknek nincs meg ez a stabil háttér. Lehet, hogy én sem hajtanék túlzottan, ha felvetne a pénz, akkor már inkább azért dolgoznék, mert jó a társaság. :-) No, de ha valaki ezt nem teheti meg, mert ha a szülő meghal mondjuk, nem hagy rá vagyonokat, rosszabb esetben meg csak tartozást, azokkal mi van? Ennyire nem látják, hogy a szakadék felé sétálnak?

Én szeretem a munkámat, és nem rendelkezem olyan vagyoni háttérrel, hogy ne kelljen dolgoznom, és nem kívánok az idősödő szüleimen élősködni. Számomra a munka érték.