Olyan embernek hogyan legyen önbizalma, aki sehonnan nem kap vissza pozitív visszajelzést?

Valószínűleg rossz helyen keresed az önbizalmat. Egyetértek a korábbi válaszadóval aki a munkát-kreativitást jelöli meg elsőként. Nyilván egy random szórakozóhelyen nem párkapcsolati ajánlattal fognak megkeresni (habár már ilyenre is láttam példát..).

Úgy érzem, hogy a szerelem túl véletlenszerűen alakul és van akit egyszerűen csak sokáig elkerül. Ez ilyen.

A külső megerősítésekre épített önbizalom nem igazi önbizalom, hiszen ha a külső forrás elapad, az egész összeomlik mint egy kártyavár.

Az önbizalom belülről épül fel, és igaza volt az elsőnek, sokszor a sport, művészet, munka stb is segíthet, mert ezeket karakterépítő tevékenységként is lehet végezni. De a kulcs az hogy megtanuld szeretni és értékelni önmagadat és ehhez nem külső emberek ha nem belső forrás kell. És ez az az önbizalom amit senki nem vehet el tőled, senki!

13-as és a többi okoskodó. Ez szép és jó ezt már 8 éve is olvastam mint szöveget,de attól még megvalósítani nem így megy...

És attól még ahhoz hogy valaki helyrejöjjön valamennyire ahhoz mindenképpen szükség van pozitívumra is másoktól,az hogy honnan,az részlet most. De kell!!!

Anélkül egyetlen ember sem lesz jobban,és nem fog helyrejönni... tapasztalatból beszélek,azért mondom...

25/F

Kedves 14-es, én vagyok a 13-as okoskodó. 25 évesen még csak most kezded a felnőtt létet. Én 25 éves koromban csókolóztam először. Nő vagyok. És nem vagyok csúnya.

Most, a negyvenhez közel már nem hagyom hogy bármiféle külső vélemények befolyásoljanak. Mindig azt éreztem, hogy nem kellek senkinek, csak azok a pasik dugtak volna, akik minden nőt amúgy is. De míg más lányoknak romantikus szerelem meg udvarlók jutottak, nekem semmi ilyesmi. 25 évesen jöttem össze azzal a férfival aki a férjem lett. Egy darabig ragyogtam a boldogságtól. De ugye ő volt az egyetlen férfi akitől visszajelzést kaptam mint nő, lévén hogy nők között dolgozom stb. És amikor eljött a pillanat hogy már nem kellettem neki, de ezt nem tudta, merte kimondani, ott rombolta a női önbizalmamat ahol tudta. És könnyű dolga volt, hiszen ő volt az egyetlen aki ennek az önbizalomnak a forrása volt. Úgy összetörtem, hogy el sem mertem hagyni, hiszen számomra egyértelmű volt hogy már így harminc felett nem kellenék senkinek, és különben is, addig is egyedül csak neki kellettem. Persze volt szakmai önbizalmam meg az élet más területén, de nőként úgy éreztem, megbuktam.

Iszonyú nehéz munka volt felépíteni magamat legalább annyira, hogy elváljak és új életet kezdjek. Ennek már vagy három éve. Azóta remekül érzem magam, bár kívülről nem sokkal több megerősítést kapok mivel nem is igen keresem ezt. De sokat dolgoztam önmagamon, tisztában vagyok az értékeimmel, és nem cserélnék más nővel a világ minden kincséért sem. Szeretem azt aki vagyok, a gondolataimat, a véleményemet, a világnézetemet. Szép is vagyok a magam módján, bár a szülés meg a sok év depressziós zabálás megviselte a testemet. De ezen is dolgozom most. És ha nem kellek senkinek akkor sem lesz baj, nem fogok kétségbeesetten pasik után rohangálni. Nagyon kevés férfit engedtem be az életembe és egytől egyig mind különleges volt mint ahogy én is az vagyok. Ha valakinek nem tetszem vagy nem szeret, az az ő baja, nem az enyém. Semmi nem törheti össze az önbizalmamat. Mivel soha nem mások véleményére alapozom és nem hagyom senkinek sem hogy tönkretegye. De tenni érte nehezebb minta nyavalyogni....

N 39