Miért nem érdeklődnek utánam a férfiak?

miért nem te teszed meg a kezdő lépést?

ez nem úgy működik, mint a mesékben, hogy majd jön a herceg...

a legtöbb kapcsolat barátságként vagy kollegiális kapcsoltként indul: csoporttársak, munkatársak, lakótársak, elindul egy együttműködés vagy emberi érdeklődés, és ez fordul át később vonzalommá, ha egyáltalán...

továbbá nem kell erre rágörcsölni, éld az életedet, de ne minden pasira úgy tekints mint potenciális partnerre, mert az feszélyezetté és manírossá tehet.

ha adódik lehetőség, élj vele, teremts alkalmat arra, hogy közelebb kerüljenek hozzád.

amúgy meg tojj az egészre, nem akkora dolog, csak neked, hogy még nem volt.

majd ha lesz, majd a párkapcsolati és együttélési problémák topicokba írhatod, hogy valójában mennyi nyűggel és kompromisszummal, csalódással és kiábrándulással jár egy kapcsolat.

te most még csak a jó oldalát látod, várod... mint a mesékben, sorry.

Én nem öltözöm nőiesen és nem sminkelek, alkatra sem vagyok vékony (pont a veszélyes zónában egyensúlyozom), kimondottan szépnek sem gondolom magam. Ettől függetlenül gyakran megnéznek, gondolom ha nem élnék boldog kapcsolatban, akkor simán összejöhetne a randi a buszról leszállva is.

Mondjuk az tény, hogy az egóm nincs a fellegekben és nívós szakon sem tanulok, a mozdulataim és arckifejezésem természetes. Lehet, hogy azt sugárzod magadról amit kapsz? Hozzád merhetnének szólni?

Mik azok a szituk, ahol elkerülést észlelsz, hol próbálkozol?

Sorba állunk az ilyen nőkért!

26/F

#3, a "szopol borért" nem valószínű, hogy az érdeklődés kategóriába tartozik. Meg az utcai random leszólítás sem.

Nekem is volt ilyen csoporttársam, végtelenül hálás vagyok a sok segítségéért, de talán azért, mert mindenkivel tök egyformán volt kedves, egyszerűen nem vetődött fel bennem, hogy örülne bármilyen kezdeményezésnek.

Neked tetszik valaki, vagy csak úgy gondolod, hogy majd rád talál?

Egyébként - és nem akarok elitistának tűnni, pont egy tanár-szerelő házasságból születtem - minél kvalifikáltabb valaki, annál nehezebb a párkeresés. Nyilván van millió ellenkező nemű ember, akivel mondjuk egy korosztályban is vagy, és mondjuk ennek a harmadához vonzódhatnál fizikálisan, viszont, ha nem intellektuális partner, egyszerűen nincs értelme kezdenetek egymással. És itt nem diplomáról beszélek; egyszerűen van az a stílus, érdeklődés vagy műveltség, ami nehezebben találja meg a párját.

Egyébként persze, rám is nyomult a kilenc évvel idősebb munkatársam, aki abban se volt biztos, hogy nagykorú vagyok-e, és ma is jól hozzám nyomta a férfiasságát egy csávó a négyeshatoson, miközben a combomat simogatta, és beszélni kezdett hozzám, de engedjétek már meg, hogy ezt ne vegyem komoly férfi érdeklődésnek. :D