Ismertek olyan nőt aki nagy valószínűséggel soha nem fogja megtalálni a párját és macskás vénlány lesz? Ha igen akkor miért nem találja meg szerintetek a párját?

Nekem van. Ő prűd. Nem csak 36 évesen szűz, de nem hajlandó ismerkedni sem. Társkeresőn osha életében nem regisztrált. Mikor mi, a barátnői 10 éve elkezdtünk sorra férjhez menni, - többen közülünk társkeresőn keresztül, (nem netes, hanem rendes, komolyabb, tanácsadóval lévő) - akkor néhányan lányok kb. könyörögtünk neki, hogy ő is próbálja meg, nézze meg, hogy lehet, 2-3 lány is így talált hozzá illő párt, és akkor még az sem baj, hogy nem mert flörtölni, jelzéseket adni, mert ezt a társkereső néni:-) megspórolja neki. De ő hajthatatlan volt, hogy ő nem, ő csak spontán, neki majd spontán fog jönni az igazi. Hát eddig nem jött, bár még azért jöhet végül is, hisz bármikor beüthet a ménkű.. Sajnos a viselkedése is vénlányos, nem elég laza, rigolyái is kialakultak, már 6-7 éve is, azóta nem olyan szoros vele a viszonyom. Kedves lány, kicsi gyerekeket tanít mindig, tehát alapvetően egy gyermekszerető, családcentrikus valaki lenne,de ez a prüdség, merevség sajnos szerintem riasztja a férfiakat, illetve sajnos mostmár az arca sem olyan szép, mint volt. (nem volt modell szépség, de egy magas átlagot súroló, szerintem csinos nő volt, szép alakkal, kedves arccal, kifogástalan outfittel.

Az elvárásairól sosem volt hajlandó nyilatkozni, azt hiszem hozzá képest túl vagány fiúk tetszettek neki, az olyan laza fiúknak nem az ilyen merev nők kellettek. Ilyesmi...

Én ilyen vagyok :)

Soha nem voltam társasági lény. Barát-szerű emberek mindig voltak az életemben, de igazi barátok sosem. Mindig eltűntek pár év után, én pedig nem szeretek olyan emberekre akaszkodni, akik nem keresik sosem a társaságomat.

26 évesen összesen 2 darab fiú/férfi volt az életemben, egy 2,5 és egy 4 éves kapcsolatom volt. Mindkettő elején nagyon szerelmes voltam és a végén hatalmasat csalódtam.

Az elvárásaim nem hatalmasak, nem élek álomvilágban, az 1. srác csúnyácska, 185 centi és 120 kiló volt, a 2. pedig kicsit alacsonyabb, kicsit kevesebb súlyú, kicsit jóképűbb. - szóval, nem csak a jóképű herczeg rúg(ott) nálam labdába. Érdekes, hogy mindegyiknél távkapcsolatból indult, majd viharos hazaköltözéssel ért véget. Egyikük el is jegyzett.

Most van valaki, aki tetszik, aki tetszene, de elég messze lakik én pedig egy újabb távkapcsolatba nem kezdek bele. Félek, hogy nem érné meg. ( Lehet, hülye vagyok, de azért nem annyira, hogy harmadszor is elkövessem ugyanazt a hibát.)

A szűkebb-tágabb környezetemben pedig nem nagyon vannak korombeli férfiak.

( Illetve akadnának, de 80 %-ban "telepen" laknak. Néha Borsod legrosszabb környékére emlékeztet. )

Elmászkálni barátok híján elég nehéz anélkül, hogy roppant szánalmasnak ne érezzem magam.

Szóval, egy szerethető, átlagos, kb. velem azonos műveltséggel rendelkező, "normális" hapsit összeszedni nekem perpillanat csodás teljesítmény lenne.

De a macskákat legalább szeretem :)