Ronda/testileg visszamaradott pasik! A ti személyiségetek hogyan változott a serdülőkortól mostanáig?

Én eljutottam arra a szintre, hogyha szép barátnőm nem lehet, akkor nem is érdekel más sem az életben. Életemben nem dolgoztam, de most már nem is nagyon érdekel milyen munkám lesz. Még az egyetem befejezéséhez sincs már motivációm. Egy dekoratív lelki társ nélkül mégis nem tök mindegy, hogy egy irodában, stresszes munkában izzadok havi 300-ért és a fennmaradt pénzt nem tudom kivel elkölteni, közös testi/lelki élményeket átélni, vagy egy gyárban robotolok annyiért amennyiből fenn tudom magamat tartani? Utóbbi esetben legalább még arra sem jutna időm, hogy a sanyarú sorsomon gondolkozzak. A gold digger jelenséget meg hagyjuk, mert én csakis akkor tudok vonzódni egy csinos/szép barátnőhöz, ha ő csakis magamért szeret, nem pedig a pénzemért. Márpedig nekem jó érzékem van észrevenni, ki az aki látványosan dörgölőzik önös érdekektől vezérelve. Lehet engem szidni, de őszintén bevallom, hogy engem a szép formás popsi, mell/dús haj/finom arc/érzéki szex tudna éltetni és erőt adni, hogy ne menjen tönkre az életem. Ezek számomra olyanok, mint az üzemanyag. Nem tudom megtenni, hogy leadjam az igényeimet és egy olyan csajjal legyek együtt, akihez nem vonzódok. Senkit nem akarok megsérteni csupán tanácsokra lenne szükségem. Ti, hozzám hasonló pasik, hogyan tudjátok ezt az "éhséget" kontrollálni? (Vonzó prosti megint nem játszik, mert vele nem fogok tudni mindennap elmenni romantikázni a parkba vagy színjáték nélkül egymásnak esni az ágyban)