Nők akik csak mondani tudják hogy besavanyodott emberek meg ők kerülik az ilyen férfiakat, nem akarnak tenni hogy ez változzon?

Nem mások felelőssége egy besavanyodott embert "megjavítani"!

Mindenki saját magáért felelős.

Arról nem beszélve, hogy egy befordult, pesszimista ember, nemhogy elkezdene változni, ha segítőkezet nyújtanak neki, hanem még magával rántja a másik embert.

Tapasztaltam már ezt, szóval köszönöm, nem kérek belőle!

Drága, ez nem az ovi, hogy két ecsetvonásért is megdicsérjenek. Első pár randin egy pasival még annyi kapcsolatom sincs, mint a kollégáinak, és gondolom, tőlük se várod el, hogy istápolgassák a kis lelked, vagy igen? Akkor tőlem miért is? Nem az anyukád vagyok. Mi közöm nekem a te problémáidhoz, amikor még nem is ismerlek? Talán én vagyok az oka, hogy ilyen megkeseredett lettél? Szerintem nem.

Érdekes módon, én sose vártam el mástól, hogy pesztráljon, és nem azért lettem az, aki, mert mások azt mondták, hogy ilyen kell legyek. Önálló gondolatokkal és döntésekkel bíró emberek vagyunk, nem? Ha én nem a lelki nyomorék önmagamat akarom a pasi nyakába varrni, akkor szerintem teljesen jogos, hogy én se akarok egy lelki nyomorékot a nyakamba.

Az meg nettó baromság, hogy mi egymást tépnénk az elérhetetlen pasikért. Nem szoktál kimenni az utcára, vagy mi? Tele van párokkal és boldogan trécselő barátnőkkel. Te sírsz itt másokat okolva, és még mi vagyunk az éretlenek egy komoly kapcsolathoz, jó vicc.

Volt egy kolléganőm, próbálta élvezni is az életet, de alapvetően egy pesszimista beállítottságú nőnek ismertem, és kiderült, hogy emellett még kétszínű is.

Egy időben egy munkahelyen dolgoztunk, mindketten kölcsönzőn keresztül, és egyikünknek sem volt már évek óta stabil helye. Ő soha nem reménykedett abban, hogy ez változni fog, lassú volt, nyavalygott. Én ezzel szemben figyeltem, és ha volt valami lehetőségem, azzal éltem, és azon voltam, hogy céges saját állományba kerüljek át. Egy idő után ő megpróbálta letörni a lelkesedésemet, visszarántani arra a keserű szintre, ahol ő volt. Ráadásul más dolgokról is másképp gondolkodtunk. Erre ráment az addigi ismeretségünk. Ő egyre több embernél húzta ki a gyufát, végül egyszer nem hosszabbították meg többé a szerződését, ezzel szemben én elértem a célomat, saját dolgozói állományba kerültem, a fizetésem is nőtt, ő pedig mindent kezdhetett újra előlről. Nem tudom, mi van vele azóta, de hiába kapott többször is segítő jobbot, ő a gödörben maradt és másokat is magával akart rántani.

Most képzeld el, milyen lehet egy párkapcsolat egy ilyen emberrel. Szívesebben segítek olyan embernek, aki beleadja önmagát is, és mindent megtesz azért, hogy kimásszon, és nem másokat próbál lerántani a mélybe.

14 esnek abszolut osztom a véleményét!

Aki saját magáért nem tesz, csak besavanyodik, az ne mástól várja el a segítséget!

Rossz dolgokon mentem keresztül, ennek tetejébe egy életnyi tervezés ment füstbe mikor a feleségem megcsalt, de új életet kezdtem, eljárok társaságba, új dolgokat csinálok. Egyszóval élek, és nem kesergek, persze rossz egyedül, de attól nem lesz jobb ha az önsajnálatba süllyedek!

Szerintem férfiként én sem kezdeményeznék egy megkeseredett, önsajnáltató, önmagáért tenni nem képes nőnél, aki azt sem tudja merre tart az életben... Erről ennyit.

Én úgy látom, ez azon ritka esetek egyike, amikor nemtől függetlenül a legtöbb hozzászóló zömében hasonló véleményen van.

Kérdező, az a lényeg, hogy ne vedd direkt bántásnak személyed ellen a megfogalmazott kritikákat, ne csüggesszen el, hanem gondold végig magadban, emésztgesd meg, az ilyen "szemfelnyitás" hasznos, hogy tovább tudj lépni az önismeret újabb lépcsőfokán.

Pontosan így van nem rossz indulatból írtuk amit írtunk.

Sok sikert! :)