Mi ez az őrült hajsza a párkapcsolatért?

Huszonévesek teljesen lelkileg megtörve mesélnek róla, hogy nem jön össze nekik, mintha holnap lenne a temetésük.

Mindig voltak olyanok, akik később futottak be a párkeresés terén, de ettől még nem dőlt össze a világ.

Ráadásul nem is biztos, hogy boldogok lennének a hőn áhított kapcsolatban, mert ahhoz nem elegendő két alany, annál sokkal több kell.

Lehet nem tudnák tolerálni a másikat, bármennyire is tökéletes szép és ő az ideál, mert egy ember nem összeválogatott tulajdonságok alapján áll össze.

Miért nem türelmesebbek?

Miért nem gondolnak bele a nehézségekbe? Pl. abba, hogy nem lenne elég megszerezni, megtartani is kell egy párkapcsolatot.

És ha nem úgy sikerülne ahogyan azt ők megálmodták, akkor a másik fél lenne a hibás?